Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet

2012.08.22

 

  • Ez meg mi volt? – ült Sakura döbbenten még egy ideig a padon, ahol Gaara leápolta a lábát. – Az egyszer biztos, hogy érdekes egy kezdés volt. Valamiért... nem tudom kiverni a fejemből az igéző szemeit. Úr Isten! Miket gondolok! – Csapot a padra dühösen. – nekem nincs szükségem ezekre a gondolatokra, nincs szükségem a fölösleges érzelmekre. Azt hiszem, ideje elhagyni ezt a ramaty helyett. Ez volt az első nap, még nincs rendes tanítás… ez a szerencsém, mert szerintem nem sokáig bírnám e között a sok sznob, és pláza cicus között. Ez a szőke is, hogy elkezdett nyávogni, amiért kicsit véleményt nyilvánítottam erről az egoista srácról, pedig gondolom csak most ismerte meg. És persze egyből elolvadt egy féloldalas mosolytól, és a rejtélyes hűvösségtől… szánalmas.

Gondolta a rózsaszín, de kicsivel később rá kellet jönnie, hogy nem is olyan szánalmas a szőke, hisz vele is ugyanaz történt, csak ő nem egy fekete, hanem egy vörös üstök iránt kezdet el első látás után érzelmeket táplálni. Kilépve a teremből újra a sok lépcső fogságába került. Már vagy ezerszer ment végig ugyanazok az érdekes ízlésvilágú, szerinte tökéletesen ronda festmények mellet, amikor elege lett.

  • A francba az egésszel. Ez a rohadt iskola, a sok hülye lépcső, az idióta tanulók a szánalmas öreg falak és még egy nyavalyás térképet se adnak hozzá, hogy a francba fogok én innen kikeveredni? – ordítozott a falakkal a lépcsőre zuhanva, amik üres kihaltsággal verték vissza keserű szavait.

  • Segítsek? – Jelent meg a lépcső tetején a mai nap már megismert fekete hajkoronás egoista, vállán egy edzőtáskával mérte végig a lépcsőn ülő lányt.

  • Majd pont a TE segítségedre lesz szükségem. – fordította el a fejét dacosan Sakura, kimutatva, hogy egy porcikája se kíváncsi rá, sőt jelenléte kifejezetten zavarja.

  • Ahogy akarod, amúgy se lenne kedvem egész úton kifelé a te nyavalygásod hallgatni.

Indult le a lépcsőn, hogy utána felsőbbrendűségét tükrözve elhaladjon a rózsaszín mellett. Minden lépésénél az öreg, elhanyagolt lépcsőfokok nyikorgással fejezték ki nemtetszésüket, ahogy a fiú súlya rájuk nehezedet. A lány továbbra is előre nézet, miközben hallgatta közeledtét, és a sanyarú nyikorgások sokasága közben egy gonosz dolog jutott eszébe. Amikor a kettővel felette lévő lépcsőfok nyikkanását hallotta gyorsan kinyújtotta balra a lábát, és várta, hogy a fiú puffanását hallja a lépcsősor aljáról. A terv nem úgy sikerült ahogy a rózsaszín kitalálta, mert a fiú ugyan átesett a lábán, de reflexből Sakurába kapaszkodott és ketten kezdtek el vészesen a lépcsősor végéhez közeledni, amíg egy eléjük repülő nagy piros-fekete edző táska meg nem állította őket.

  • Sasuke ennél ügyesebb is lehetnél. Mint hogy kislányokba kapaszkodva veszélybe sodord a közeledben lévőket! – Hallott meg Sakura egy figyelmeztető ismerős hangot. - Amúgy is, nem az edzés előtt kéne lesérülnöd, szüksége van rád a csapatnak ha győzni akarunk majd az októberi versenyeken. – Sakura felemelte a fejét, és tekintette egy ismerős kék szempárral találkozott. Érezte, hogy szíve gyorsabban kezd dobogni, arcát egy nagyon enyhe pír borítja el, és testét melegség járja át, amitől kicsit megborzongott. Ránézett az orra előtt lévő táskára, és a rajta fityegő cetlit kezdte el vizslatni ~Sabaku No Gaara~ díszelgett rajta fekete betűkkel. Mellette Sasuke már törökülésbe tornázta magát, ő meg még mindig a táskát bámulta.

  • Hé! Pink élsz még, vagy lefagytál? – Hangzott Sasuke gúnyos kérdése.

  • Tudod ki a Pink te egoista állat! – ugrott fel Sakura és nézett dühösen Sasuke szemébe.

  • Milyen egoista állatról beszélsz te bébi malac színű hülye liba? – állt fel Sasuke is.

  • Elég legyen most már, nyugalom van! – Állt be kettőjük közé Gaara.

  • Menjünk inkább edzésre, mert én nem bírom idegekkel ezt a csajt. – Nézet Sasuke szúrósan Sakurára, majd leporolva magát Gaarat kikerülve elindult le a lépcsőn.

  • Nem ütötted meg magad? – Fordult a vörös a rózsaszín felé, aki csak fejét rázta.

  • Akkor szia, Haruno Sakura! – Mosolygott, majd sarkon fordulva elindult Sasuke után.

  • Szia. – Motyogta Sakura, majd gondolataiba mélyedve vissza zuhant a lépcsőre. Körülbelül öt percig ült ott, majd hirtelen, mintha villám csapot volna belé felugrott – A francba! Elfelejtettem megkérdezni, hogy merre jutok ki. – Morogta az orra alatt, miközben újra elindult a lépcsőkön lefelé. Már vagy 15 perce barangolt a szerinte teljesen egyforma lépcsőkön, és folyosókon, reménytelenül, amikor hangokat hallott.

  • Van Isten! Végre valami élet a közelben! – ujjongott magában. Egy teremhez ért, aminek ajtaján üveg volt. Nem lehet bajom abból, ha bekukkantok. – gondolta, és bekukucskált az üvegen.

Tátva maradt a szája. A birkózó csapat edzése ment. Ő is ebbe a csapatba szeretne jelentkezni, és most megnézhette, hogy mit is tudnak. A teljesítmény nem volt rossz, és ha jól látta, akkor a csapat is elég jól meg volt szervezve, mindenki jól állta a sarat. Sakura szemét hirtelen egy vörös üstök ragadta meg. Gaara volt az. Egy kék Adidas mezt viselt, két oldalán három fehér csíkkal szegélyezve, és fehér Adidas birkózó cipő volt rajta, semmi több. A mezen keresztül betekintést kaphattak a szemlélők az izmos testére. Mind a tíz kockája meg volt a hasfalán, karjain, mint egy-egy dombocska a síkságon úgy domborodtak ki az izmai. Egyszerűen káprázatosan nézett ki. Nem néz ki nagydarab állatnak, vagy kétajtós szekrénynek. Vékony, de még is kidolgozott a teste. Épp Sasuke volt a párja. Először csak gravicsoltak, úgy tűnt Sakurának, hogy kötött fogású edzés van. Hirtelen Gaara elkapta Sasukét, és egy csapot szaltóval eldobta. Sakurának az álla esett le a döbbenettől. Nézte ahogy Gaara vörös, az izzadságtól arcára tapadt tincseit kitörli a szeméből, majd mosolyogva Sasuke elé lép, és a kezét nyújtja neki. Izmai megfeszültek, ahogy Sasuke megragadta a karját, hogy magához rántsa a földre, de ő megtartotta a terhet utána még is vigyorogva ült le elhajított társa mellé, és kezdtek el beszélgetni. Megbabonázva bámulta a fiúkat. De még is, tekintete vissza-vissza vándorolt Gaarahoz. Nem akart elmenni az ajtó elől, de valami azt súgta neki jobban tenné ha távozna. De makacsul ragaszkodott a látványhoz. A z edzés hirtelen abba maradt, Sakura értetlenül bámult a tömegre ami háttal állt neki, majd hirtelen megfordultak és elindultak Sakura felé. A Haruno ijedtében nem tudta hova meneküljön, nem akart találkozni Gaaraval sem Sasukéval. Körül nézet hát ha talál valami menekülő utat, de semmi jóval nem kecsegtetett neki a folyosó amelyen ácsorgott. Jobb oldalt zsákutcába ütközött, bal oldalt csak egy ajtó volt. A fiúk már a nyakán voltak így nem volt más választása, bemenekült az ajtón. Szitkozódva tekintett jobbra-balra, egy öltözőben találta magát. Mindenhol ruha volt szét dobálva, a cipők elhagyatottan szóródtak szét a padlón. Egyedül a sarokban volt szépen, rendezetten össze hajtogatva a ruha és a pad alá betéve a cipő. Sakura egyből kiszúrta a piros-fekete táskát a cuccok mellet. Egy huncut mosoly suhant át az arcán amint észre vette Gaara cuccai mellett Sasuke holmiját. Azon törte a fejét mivel leckéztesse meg az Uchihát amikor az ajtó nyikorgása kizökkentette. Rémülten kapott észbe és rohant be az öltöző fürdőjébe. Épp idejében, a fiúk csapatostul rontottak be a kis helyiségbe. Az ajtó kulcslyukán keresztül figyelemmel kísérte az eseményeket a Haruno. Egy barna hajú srác, aki Kibaként mutatkozott be hasra esett a cipő rengetegben. Sakura a kezét a szájához téve fojtotta vissza a nevetését. Míg a fiú horda hiéna ként visítottak az eseten. Egy hosszú hajú fiú lépet Kiba mellé és segített neki fel állni. Gaara és Sasuke fáradtan dobták le magukat a padra és nyúltak ki. Még így is helyesnek találta őt Sakura. A gondolatba belepirult, majd elfordította a tekintetét az ajtóról és a csempét kezdte bámulni.

  • Mit csinálok én itt? Te jó ég! Ki kell keverednem innen minél hamarabb! – bámult körbe kétségbe esetten. Csak két csap és két zuhanyzó kabin díszítette a kis helyiséget. Ablak gyanánt csak egy kis valami szolgált amin még a féllába sem fért volna ki. Muszáj volt kivárnia amíg a fiúk el mennek. – Hát ez szuper! Ennyire sem telik ennek a csöves iskolának? Egy satnya ablakot betenni ide!

Újra a kulcslyuknak szentelte minden figyelmét. Már senki sem volt a teremben. Míg ő a szabadulása útján gondolkodott, addig a fiúk elhagyták az öltözőt.

  • Van Isten! – ujjongott magában, hogy végre elhagyhatja az oroszlán barlangját.

De korai volt még az öröm. Hang foszlányokat hallott az ajtótól nem mesze, és egyre erősödött.

  • Valaki jön! – futott át az agyán a gondolat. Majd az ajtót magára hagyva a zuhany kabinba menekült és meghúzódott a sarokban.

Az ajtó kinyílt és két fiú lépet be.

  • szóval nem értem minek ez a nagy felhajtás! – csípte el a mondat végét Sakura. – Egy ponttal győzött le, ami ha úgy vesszük jó eredmény. Hisz nem tussal kaptam ki. Nem?

  • De. – Sakura döbbenten vette tudomásul, hogy Sasuke és Gaara az aki hamarabb távozott az edzésről.

  • Ó! Hogy az a... – mérgelődött a rózsaszín.

  • Melyik busszal mész haza? – rúgta Sakura kabinja elé a cipőit Sasuke.

  • Egyikkel sem. Sétálok.

  • Értem. – dobta a mezét a cipő mellé a fekete.

Sakura bele se mert gondolni mi lesz ha észre veszik őt. Való színűnek tartotta, hogy a két fiú le akar zuhanyozni. De ha ő, az egyikben kuporog és Sasuke most óhajtja elfoglalni a másikat, akkor ő marha nagy bajban lesz.

  • Mi a véleményed az új osztályról? – fordult Gaara felé egy szál bokszerban az Uchiha.

  • Mi lenne? Semmi. – vont vállat. – A nagy részüket már ismerem, vagy edzésről vagy a tavalyi osztályból, szóval nem nagyon izgat az a pár új diák.

  • Nekem valahogy nem tetszik az a rózsaszín kis időzített bomba. Már mint, jó csaj meg minden, csak... túl kemény egy lányhoz képest. – lépet a kabinjába a fekete. – Szerinted?

Sakurában először fel ment a pumpa, és a zuhanyrózsát akarta lenyomni az Uchiha torkán de jobbnak látta ha nyugton marad és kivárja a végét.

  • Nos? – sürgette a vöröst Sasuke miközben megnyitotta a vizet.

  • Nem tudom. – vont vállat, miközben lehámozta magáról a cipőjét és a mezt. – Tényleg nem tudom. Még nem ismerem, de tetszik hogy kiáll magáért és hogy birkózik ő is.

  • Na ne szívassál már! – nézet ki a kabinból Sasuke. – Ízlési ficamban szenvedsz? Vagy mi?

  • Idióta. – sétált Gaara a radiátorhoz ami szemben volt Sakurával és rá terítette a mezét.

  • Ne fordulj meg! Ne fordult meg! – imádkozott magában a Haruno.

  • Szerintem ne ítéld el első meglátásra. – fordult féloldalasan a barátja felé Gaara. Csak egy picit kellet volna félre pillantani és meg láthatja Sakurát.

A Haruno nagy szemekkel bámult az előtte állóra. Egyszerűen vonzotta a tekintetét a fiú tökéletesen kidolgozott teste. De rettegett attól a ténytől, hogy lebukik.

  • Védd csak a csajod. – cukkolta a víz alól a vöröst Sasuke. Aminek az lett a vége, hogy Gaara elsötétült tekintettel Sasuke mellé lépet és amíg a fiú a haját öblítette ő a langyos vizet hideg vízre váltotta.

  • Nem a csajom. – válaszolta higgadtan és mosolyogva Gaara.

  • Á! Oké! Oké! – borzongott meg a hűvös folyadéktól az Uchiha. – Nem a csajod! Csak ezt többet ne csináld. – lépet ki a kabinból reszketve és maga köré tekerte a sötét kék törölközőjét.

  • Öt perc múlva megy a buszod. – figyelmeztette a társát Gaara miközben bele bujt a pólójába.

  • Basszus kulcs! – kapkodott az Uchiha, gyorsan magára rángatta a ruháit majd egy szia -t oda lökve elrohant.

Gaara miután fel öltözött azon töprengett, hogy a helyére tegye e az Uchiha edző cuccait. De végül le mondott róla és a sajátját elrakva távozott.

Sakura megkönnyebbülve fújta ki a levegőt amit eddig bent tartott. Hálát adott az istennek, hogy nem bukott le. Bele se mert gondolni, mi lett volna ha lebukik. Elsüllyedt volna szégyenében. Kikászálódott a kabinból és táskáját, ami eddig a vállán volt, kipakolta. Elő vette a fekete pólót, a fehér nadrágot, és a torna cipőt amit magával vitt és átváltotta a ruháit. Miután végzet megkönnyebbülve engedte ki hátközépig érő haját majd egy hajgumival a tarkóján fogta össze. Táskáját a vállára véve elhagyta a dohos, büdös, áporodott szagú öltözött és boldogan szívta magába a folyosóra beáramló tiszta, friss levegőt. Pár perc múlva le esett neki, hogy még mindig nem tudja hogyan is juthatna ki az iskola épületéből.

  • Az istenit! – kiáltotta el magát bosszúsan és a mellette lévő falba csapott ököllel. Tehetetlenségében vissza fordult az öltözőbe és becsapva maga után az ajtót ledobta magát a padra. – Majd csak megtalál a takarító, akkor majd kitalálok innen.

Már vagy öt perce kuporgott a padon amikor nyílt az ajtó. Sakura megkönnyebbülve pattant fel, de amilyen gyorsan felugrott, olyan gyorsan vissza is zuhant az ülő alkalmatoságra. Nem a takarító talált rá.

  • Hát te mit keresel itt? – bámult döbbenten a rózsaszínre.

  • Várok. – fordította el az arcát dacosan a Haruno. – És te?

  • A cuccomért jöttem vissza, itt felejtettem. – nézet körbe a döbbent fiú majd miután megtalálta amit kereset utána nyúlt és elrakta az őt megillető helyére, a sporttáskába. – És mondd, mire vársz? – ült le Sakura mellé a békésen mosolygó fiú.

  • Az az igazság, hogy eltévedtem. – sóhajtott egyet Sakura. – Nem tudom merre juthatnák ki. És úgy gondoltam, hogy a takarító majd eligazít ha megtalál.

  • Értem. Hát az kellemetlen. – vakargatta meg a tarkóját majd felállt. – Gyere! – nyújtott kezet a döbbent lánynak. – Majd én kivezetlek.

Sakura hálásan elfogadta a megmentője kezét és miután talpon volt bemutatkozott. Kiderült, hogy a fiút Nara Shikamarunak hívják, és egy osztállyal Sakura felett jár. Kedves fiú volt, nem kérdezősködött sokat, csak amennyit illett. Sakura pedig készséggel válaszolgatott. Így, hogy volt aki vezette az iskola labirintusában, nem tűnt olyan szörnyűnek.

Az ajtónál megálltak s egymás szemébe nézve bámulták egymást.

  • Most már mennem kell. – szakította meg a csendet Shikamaru.

  • Rendben. – bólintott aprót Sakura le sem véve smaragdjait a copfos fiúról. – Köszönöm, hogy segítettél. Nagyon hálás vagyok.

  • Ugyan. – vont vállat büszkén a Nara. – Semmiség. Akkor majd még találkozunk! Szia. – fordított hátat a lánynak és elsietett.

  • Szia.

Az iskola épülete előtt ácsorogva döbbent rá, hogy ideje lenne elindulni valamerre. Körül nézett, egy parkban állt. A suli egy park mellet volt elhelyezve. De ez nem Sakura stílusa volt, parkokban sétálgatni. Jobb oldalt egy magas épület feszített, a művelődési ház. Bal oldalt pedig az alagút amin keresztül idejöttek a bátyjával. Amikor vele Pein, nem tűnt ilyen félelmetesnek, de így. Megrázta a fejét és elindult baloldalt. Mitől kellene félnie? Hisz ez csak egy sötét alagút, mely a föld alá vezet. Belépet a vaksötétbe és elindult. A talaj egyre mélyebbre vezette Sakurát. A szíve nagyot dobbant amikor az út egyenessé vált, és a föld alatt ki volt világítva az út. Egy sötét, rész egy világos, egy sötét rész, egy világos. Így váltakoztak. Míg egy lépcsőhöz nem ért ami a szabadba vezetett. Sakura feltekintett a lépcső elejéig ahol pár srác vihogott és rongálták a falat.

  • Remek. – suttogta az orra alatt. Majd megpróbált el sétálni a kijárat előtt, úgy hogy ne vegyék észre őt.

Nem járt sikerrel. Az egyik srác oldalba vágta a mellette lévőt, hogy felhívja a figyelmét Sakurára.


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Ági, 2012.08.29 01:07)

Nagyon jó lett, nekem tetszik, hogy Sakura nem az afélős kivéve persze itt a végen, meg hogy nem szorul mások védelmére! Imádom folytasd minél hamarabb!!!

Re: -

(nino, 2012.08.29 09:23)

Örülök, hogy tetszik! ^^ :) megpróbálom minnél hamarabb folytatni. :) köszönöm, hogy elolvastad. :)

.

(Kittyki7, 2012.08.23 12:47)

Azta, nagyon tetszik, folytasd!! :)

Re: .

(nino, 2012.08.23 13:40)

Örülök, hogy tetszik:) Fogom folytatni^^