Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.fejezet

2012.07.28

 

Naruto nyerítve csapkodta a térdeit, olyan heves röhögő görcs kíséretében, hogy a kis társaság attól tartott, megfullad a saját nyálában.

  • Lee, szabadjára engedted a kobrád – világosította fel a helyzetéről Gaara.

  • Kobra? – horkant fel Sasuke. – Inkább hernyó.

  • Nem nyaraláson vannak, ha nem vették volna észre, hanem iskolában! Még is mit képzelnek? Kivel beszélnek?

  • Aha, igen – mosolyodott el becsmérlően Shikamaru. – Ön Ibiki tanár úr, ha nem tévedek. Van egy üzenetem a maga számára.

  • Igen?

  • Ja.

  • És mégis kitől? A lelkiismeretétől?

  • Nem igazán rendelkezem olyannal, tanár úr.

Ibiki fura hangokat hallatott. Szemei vérvörösek voltak a méregtől. Feje hasonló színben pompázott, és kétszeresére dagadt.

  • Engedelmével, tanár úr, megkérdezném, hogy nem méltóztatik-e véletlenül ismerni Orochimaru tanár urat?

Mindenki elképedve bámult Shikamarura. Orochimarut mindenki ismerte, az iskola pszichológusa volt. Undok volt, goromba, mindenki utálta és félt tőle. Jobban rettegtek tőle, mint Ibikitől. Orochimaru egyedül Sasukéval kivételezett, az isten sem tudta miért. Ebből kifolyólag Naruto, Shikamaru és Gaara is kivétel számba mentek. Így őket békén hagyta Orochimaru, függetlenül attól, hogy milyen gazságot követtek el.

  • Orochimaru tanár úr az iskola lelke és szíve – folytatta kedélyesen Shikamaru. – Minden újonnan érkezettet a következő gyönyörű szavakkal fogadott tavaly: jól viselkedik, maga rohadék csirkefogó, és akkor jó dolga lesz itt. Vagy lázadjon mint a többi elvetemült seggfej, de akkor jaj lesz magának, mert Isten és az egyház elfordítja könyörületes tekintetét szörnyszülött gyermekeiről. Engem nem érdekel, hogy miért került ide. Én azt akarom tudni, hogy ezután hogy fog viselkedni. Ha együtt működik, akkor a barátjaként tekinthet rám. A legtöbb diák nem volt hajlandó jól viselkedni, de azért néha akadtak értelmes emberek is. Ha tartja magát az alapvető szabályokhoz, nem kell féltenie a rühes kis bőrét. De ha csak egyszer is rossz fát mer tenni a tűzre, még maga az Isten sem mentheti meg.

Tapasztalt diákok voltak. Mindent tudtak az iskoláról, a tanárokról, a diákokról. Az ő kegyetlen iskolájukban kétesélyes volt a sorsa az újoncoknak. Ránézésre megtudták állapítani, hogy egy diák életben fog-e maradni vagy sem. De ha a hírhedt pszichológus, Orochimaru kezére kerültek, annak jaj volt.

  • Nos, elég az hozzá...

  • Igen, Elég! Ebből elég! Maga... maga csak egy diák! – ordította kiguvadt szemekkel a tanár. Szitkozódott még egy darabig, végül hozzá tette: Parancsolom, hogy most azonnal menjen a termébe!

  • Sajnálom, tanár úr, de lehetetlen – mosolygott türelmesen Shikamaru. – Igazán szívesen lennék most a teremben, de még mennyire, hogy szeretnék ott lenni... Jut eszembe; ismeri az Erdei szalont? Van ott egy kis pillangó, úgy hívják, hogy Nádszál Lily. Valójában ez csak egy álnév, a valódi neve Kaori, így már biztos ismeri. Szóval, ha olyan az idő, a „Fekete ház” és az „Erdei szalon” között szokott ácsorogni, de télen a török „Mokkaszobá”-ban játssza a dámát. Arról a helyről beszélek, tudja, ahol olyan édesen fogják azokat az apró csészéket, a két ujjuk begyével. Ugyanaz történt vele is, mint a fiatal Hokagasi tanár úrral a Kék öbölnél, amikor vízzel hígította fel a sört...

Ibiki nem bírt tovább. Sírva fakadt, és kétségbeesetten elrohant, vissza a saját kis odújába.

  • A lényeg – kiabált utána Shikamaru kihajolva a folyosóra, miután betaszította a meztelen Leet a szoba közepére –, hogy a Hokagasi pasas Orochimaru karmai közé került.Ez lenne röviden az üzenet, és nem a lelkiismeretemtől, ez a jó szándékomtól jött! Az alagsorban bűntette meg Orochimaru. Sírt, amikor rászegezték a fémvonalzót. Hallja, uram? Sírt! Mind ilyenek – fordult a szobában lévők felé és becsukta a szobájuk ajtaját. – Gőgösek, kardot csattogtatva állnak elénk, és fülüket, hangyányi farkukat behúzva sunnyognak el. Ha én tanár lennék, messzire elkerülném a diákokat. Inkább nélkülük végezném a munkám!

  • Akkor ki is rúgnának – vigyorgott Naruto.

  • Mindenképpen kirúgnának – mondta Shikamaru –, de legalább a diákoktól megóvnám magam. Úgy rúgnának ki, hogy közben nem csinálnék majmot magamból. – Shikamaru óvatosan leült az ágyára, és ismerőst üdvözlő mosollyal tekintett le az ágyán sétáló macskára. – Jézus Mária! Hát itt vagy, te kis huncut! Hatalmasra nőttél mióta utoljára láttalak. Ideje, hogy a saját lábadra állj! – azzal lelökte ágyáról a „vendéget”.

  • Ne bántsd szerencsétlen Nekót – kelt a sértődött macska védelmére Gaara és az ölébe vette. – Nem te voltál aki tavaly ide hozta?

  • Csak a rohadt rágcsálók ellen.

  • Aha. Meséld ezt annak aki el is hiszi – bújt bele a farmerjába Sasuke. – Mégis mikor láttál te az ötödiken egeret?

  • Biztos szárnyra kaptak – kapcsolódott be a beszélgetésbe Lee, miközben az ágyát igazgatta, immáron felöltözve.

  • Te csak ne humorizáljál hülye gyerek – vágta tarkón kapásból Sasuke. – Amúgy, mi a mai program? Mer' gondolom nem rohantok rögtön órára.

Naruto magára kapta fekete nadrágját, egy pár foltos fehér zoknit, amit az ágya alól halászott elő, majd pucér felsőtestére egy narancssárga kapucnis pulcsit erőltetett.

  • Én le ugrom ramenért – közölte a miheztartás végett, és már húzta is a cipőjét.

  • Hozol nekem fagyit? – nézett rá esdeklő tekintettel Gaara.

  • Epreset – vigyorodott el Naruto.

  • Hálám üldözzön!

  • Elég ha megírod holnapra a beadandóm – halászta ki párnája alól a pénztárcáját és elhagyta a szobát.

Gaara morogva, de előkaparta az ágy alól a könyveket, és Neko társaságában neki állt a fagylalt árát elkészíteni.

  • A'sszem ma hanyagolom az iskolát, és kipihenem a reggeli traumát – közölte Shikamaru az álláspontját, és már bele is bújt a papucsába, hogy lebattyogjon a harmadikon lévő orvosiba Shizune doktornőhöz egy igazolásért. – Kell még valakinek?

  • Írass ki mindenkit – húzta fel a felsője cipzárját Sasuke.

  • Leet is? – nézett fel a könyvek közül Gaara.

Mindhárman az ágyon kuporgó bilifrizurás fiú felé fordultak. Lee gyanakvóan méregette őket. Tapasztalatból tudta, hogy ha Sasuke szeme ilyen őrült fényben csillog, mint most is, az rá nézve csak rosszat jelenthetett.

  • Persze, Leet is – dobta le magát a falhoz lapult fiú mellé. – Te is pihennél egy kicsit, beteg vagy, igaz?

  • Ha rájönnek... – károgta vészmadár módjára.

  • De nem jönnek rá.

  • Akkor most neki is írassak igazolást? – türelmetlenkedett Shikamaru az ajtóban.

  • Írass.

  • Biztos hogy jó ötlet?

  • Hallgass már az isten szerelmére! Inkább hálásnak kéne lenned, hogy adtunk neked ingyen egy szabad napot – pöckölte homlokon az ideges fiút Sasuke, felállt, arrébb rugdosva pár göncöt, dobozt, és cipőt, majd kezébe vette a gitárja maradványait.

  • Ingyen? Hogy érted?

  • Miért, mit vártál? A reggeli belépőd után ez a legkevesebb – vigyorgott, miközben visszaült az ágyra. – De ne szokj hozzá husikám, legközelebb busás árat fizetsz érte.

  • Kurvára nem vicces. Tiszta ciki volt egy szál farokban álldogálni az ajtóban. Még jó hogy az ötödiken csak mi vagyunk – morogta maga elé Lee.

  • Te bajod – vont vállat Shikamaru. – Mit töketlenkedtél? Csak egy ekkora balfasz tud ilyen belépőt produkálni, mint te. A nagy cirkuszban lenne a helyed, öcsém.

  • Tudjátok jól, hogy milyen híre van Ibikinek. A franc se akar a pokolra kerülni miattatok!

  • Ja, így már érthető mért szellőztetted meg a cerkád. Teljesen igazad van, mi kérünk elnézést.

  • Te tényleg bedőlsz azoknak a meséknek? – állt meg Gaara kezében a toll. – Mekkora seggfej vagy.

  • Anyád! Többen is látták már az ablakában az ördögöt. Volt aki a kaszást is. – erősködött Lee.

  • Szerencsétlen – csóválta meg a fejét Sasuke.

  • Kell még valami? Mert ma már többet nem óhajtok kilépni a küszöbön túlra – tudakolta a küszöbön toporogva Shikamaru.

  • Nekem nem kell semmi. Sasuke? – fordult az Uchiha felé Gaara.

  • Egy dögös maca. Az kéne most ide.

  • Bizony – bólogatott hevesen Lee.

  • Te meg mit bólogatsz? Felcsaptál autódísznek? – fordult felé Sasuke. – Azt se tudod, hogy hogy néz ki egy élő nő.

  • Francokat nem! Kit akarsz te hülyének nézni?!

  • Senkit. Te alapjáraton síkagyú vagy! – paskolta hátba együtt érzően a hitetlen fiút.

  • Szóval azt állítod volt már dolgod nővel, Lee? – vonta kérdőre kíváncsian Gaara, Neko hátát cirógatva.

  • Hát... én nem ezt mondtam. Én csak...

  • Ejtsük a témát. Akkor nem kell semmi? – vetett véget a vitának Shikamaru, mielőtt kibontakozhatott volna.

  • Ugorj majd le légy szíves a portára ragasztóért – babráta a tönkre vágott gitárját Sasuke morogva.

  • Mit műveltél vele?

  • Ráestem amikor ez a nyomorult reggel kilibbent az ajtón – intett Lee felé bosszankodva, aki megpróbált minél kisebbre összezsugorodni.

  • Meglátom mit tehetek – hagyta magukra a fiúkat Shikamaru.

Egy ideig csönd volt a szobában, Gaara a Narutónak ígért dolgozaton dolgozott, Sasuke a gitárját bütykölgette, míg Lee neki állt nagyjából összepakolni a szobát, miután Sasuke jobb belátásra térítette.

Ez a szoba volt az ő kis rejtekhelyük. Mikor a szobaosztás napja volt tavaly év elején, kissé lemaradtak a programról. Négy óra késéssel estek be az ajtón – hulla részegen. A portás, Genma, első pillanattól kezdve nem szimpatizált a fiúkkal. Kárörvendően matatott az egyetlen megmaradt szoba kulcsai után. Jobb helyet nem is tudott volna találni a pultnak támaszkodó négy vigyorgó fiúnak. Rögvest az ötödik emeletre tessékelte fel őket. Azon az emeleten soha senki nem szált meg, vagy harminc éve már. Egyszer ott lett öngyilkos egy gyerek, és azóta kihalt volt. Eme kis tényt, természetesen szándékosan nem említette meg a fiúknak, amikor felvitte őket az emeletre és kelletlenül belökdöste őket a szobába. Gondolkodás nélkül oda vágta hozzájuk az ajtó kulcsát. Az ötös szobán kívül, az emeletnek még öt lezárt helyisége volt, amit senki nem használt.

Nem is volt baj a dologgal addig, míg hozzájuk nem került Lee. Ő természetesen azért késett, mert a vonatot lekéste (túlságosan is sokáig készülődött odahaza). Genma megüdvözült mosollyal az arcán kísérte fel a kocsonyaként remegő Leet a részeg rókákhoz. Lee ismerte a rémhírt az ötödik emeletről, ebből kifolyólag minden idegszála pattanásig feszült, amikor belépett a sötét szobába zöld bőröndjét szorongatva. És ebből kifolyólag velőtrázó sikoly rázta meg az épületet, amikor Gaara zombi módjára elővánszorgott a szobából a WC-t keresve és keresztül zuhant a rémült fiún.

Na, ekkor kezdődtek a bajok.

Másnap reggel ellopták a portáról, és több példányban lemásolták az emeleten lévő többi lezárt helyiség kulcsait, amit senki nem használt évek óta, üresen álltak, nem is ellenőrizte ezeket senki ebből az okból kifolyólag.

Leet a folyosón akarták elszállásolni, de ő addig rimánkodott, és hisztizett Shikamarunak a lábába kapaszkodva, míg a fiú be nem adta a derekát, és ki nem jelentette, hogy közösen fognak osztozni a az ötös szobán, ami a folyosó legvégén volt. Arra hivatkozott, hogy könnyebb lesz a takarítás, és miegymás. De a rideg valóság az volt, hogy az ő híres türelme is fogytán volt már, és nem bírt volna ki még tíz percet Leevel a lábán. Kelletlenül, de beleegyeztek a többiek is, egy feltétellel, a szobájukkal szembeni szobát, a hatost, raktárnak használnák, a mellettük lévő hármast, pókerszobának, vele szemben a négyest mosószobának, a kettest és az egyest külön a lányoknak tartanák fent.

Egy késő hétvégi délután bemerészkedtek a használatlan helyiségekbe. Az egyes szobába mentek először, óvatosan le nyomták az ajtó kilincsét, mely rögvest Gaara kezében maradt. Nagy nehézségek árán, ügyetlenül, suta mozdulatokkal próbálta visszarakni a helyére a kilincset, végül Naruto szánta meg, és rakta vissza helyette, egy határozott mozdulattal.

Naruto óvatosan nyitott be a szobába, eközben az ajtó zsanérjai fájdalmasan nyikorogtak, a frászt hozva Leere.

  • Be kéne zsírozni – morogta az orra alatt Lee.

Halkan, macska léptekkel osontak befele egymás háta mögött, szinte lopakodva. Puha gumitalpú tornacipőjük alatt megreccsentek az ósdi padló deszkái, a néma csendbe robbanás szerű hangot okozva. Megálltak, körülnéztek, szemüket szoktatva a félhomályhoz, míg Shikamaru a falhoz botorkált egy kapcsoló után kutatva, sikertelenül.

Az ablak leszakadt redőnyei mögül, fáradtan pislogott be a lenyugvó nap sugara. Ez a kis fényforrás, csíkokban világította meg a helyiség egyes részeit. Amikor szemük már megszokta a homályt, felfedezték, hogy a szoba csupa por, pókháló és piszok. Látszott, hogy évek óta nem járt már ott senki, és nem is takarítottak.

  • Nem lesz piskóta helyre pofozni – füttyentett elismerően Sasuke.

Hatalmas nagy dörrenés szakította meg a hirtelen beállt csendet, mindannyian összerezzentek a rémülettől. Ijedten pislogtak körbe, mi lehetett a zaj forrása? Végül Naruto nevetve mutatott az ablak felé.

  • Csak egy kibaszott galamb szállt neki a redőnynek.

Megkönnyebbülve sóhajtottak fel.

  • Kísérteties ez a hely, nem gondoljátok? – vakarta meg a vádliját Gaara.

  • Ugyan már ember! Ezt te sem gondolhatod komolyan. Kísértetek? Szellemek? Ch. Maximum pár eltévedt galamb, akik az ablakon keresztül próbálnak meg közlekedni.

  • Pár recsegő deszka, nyikorgó zsanér, ettől még nem kell beszarni! – csapta hátba nevetve Shikamaru.

  • Nem nézzük meg a többi szobát is? – kérdezte reménykedve Lee.

  • De, menjünk – indult az ajtó felé Sasuke.

A többi szobában is ugyan ez a káosz uralkodott.

  • Ez minimum egy három hetes munka lesz – vakarta meg a tarkóját gondterhelten Naruto. – És még a cuccokat is be kell szereznünk. Honnan lesz rá pénz?

  • Az apád nem tudna segíteni, Gaara? – fordult a fiú felé Sasuke.

  • Biztos hogy nem – rázta meg a fejét Gaara.

  • Akkor mond azt neki, hogy labor felszerelésre kell a pénz – vont vállat Shikamaru. – Úgy is kémia fakon vagy.

  • Ez elég hihetőnek tűnik – bólogatott bőszen Lee.

Az elkövetkezendő napokban jóformán ki sem mozdultak a szobájukból, mindannyian a szobák átalakítási tervein fáradoztak. Még Leenek is akadtak elfogadható ötletei. A tervezést tettek követték, és minden szabad idejüket, amit nem az iskolában töltöttek, a szobák renoválására és rendezésére fordították.

A terveknek megfelelően három hét alatt végeztek a munkálatokkal. Alig aludtak az éjjel, sokszor még akkor is dolgoztak. Nagyon ügyelniük kellet, hogy ne csapjanak zajt, és ne hívják fel magukra a figyelmet. Hatalmas összegekbe került, de irtó hálásak voltak Gaarának, hogy besegített az anyagiakba. Egyszer még Shikamaru is beszélt Gaara faterjával, csak hogy biztosítsa a férfit, hogy nem haszontalan dolgokat fognak a pénzből venni, hanem mikroszkópot, kémiai felszerelést, és miegymást. Még számlákat is szereztek, amit bemutattak Gaara apjának, ezzel is bizonyítva, hogy valóban arra költik a pénzt, amire kérték. Gaara apja a számlák láttán teljes nyugalommal támogatta a fiúk „projektjét”. Roppant büszke volt fiára, hogy ilyen szorgalmas, lelkiismeretes legényke. És hogy ennyire érdekli a kémia. Lelki szemei előtt már látta, amint fia híres tudóssá válik. Ez elégedettséggel töltötte el, és nem sajnálta tőle a támogatást. És ezt a fiúk kihasználva az emeleti szobákat teljesen átalakították.

Az első két szobát teljesen átfestették, bebútorozták, romantikus hangulatú fényeket varázsoltak az ágyak köré, súlyos vörös brokát függönyök borították az ablakokat, puha, perzsa szőnyegek terítettékbe az fényezett padlót, hogy ha a lányok feljönnek, az ámulattól tátva maradjon a szájuk. A hármas számút a Las Vegasi kaszinók mintájára rendezték be, erre a szobára voltak a legbüszkébbek. Volt benne félkarú rabló, rulett asztal, biliárd, Black Jack asztal, és még egy mini bárpult is helyet kapott a sarokban. A négyessel nem foglalkoztak túl sokat, hisz ez csak egy mosókonyha volt. Kapott egy tisztasági meszelést, és a mosáshoz szükséges eszközökkel rendezték be. Két mosógép, néhány szekrény, szárítók, és egy mosószeres polcból állt a berendezés. Ezzel részükről le volt tudva a négyes szoba. Az ötöst koleszhoz méltóan teljesen leamortizálták, ha véletlenül besétált volna hozzájuk egy tanár, ne gyanakodhasson rájuk. A padlón szanaszét ruhák, cipők, tankönyvek és ételmaradékos dobozok hevertek démoni káoszban szerte szét. Az ágyak rendetlenül, bevetetlenül – kivéve persze Leeét. Áporodott szag terjengett, hisz napok óta nem szellőztettek már, és nem is tervezték. A szoba közepén sovány macska nyalakodott kéjes mozdulatokkal emelgetve lábát a feje fölé. Néha nyávogott egyet-egyet, csak hogy jelezze, ő is ott van. A hatost tervükhöz híven raktárrá alakították át. Doboz tetején doboz tornyosult. Fel voltak címkézve mind a biztonság kedvéért, volt amiben alkoholmentes italok voltak, akadt amelyikben étel, a nehezebb időkre, de javarészt több rekesz sör, vodka, pálinka és különböző származású és márkájú alkoholok foglalták el a helyet. Voltak olyan alkoholok is amiket külön külföldről hozattak be. Természetesen ezt is Gaara apja állta.

Arany életük volt oda fent. Senki sem zavarta őket, néha napján megnézte egy-két tanár, hogy élnek e még, de különösebb figyelmet nem fordítottak rájuk. A kollégiumi szobának használt helyiségen kívül, a többit nem is ellenőrizték a nevelők, hisz tudomásuk szerint azok használaton kívül, és zárva voltak. Amúgy sem fordítottak több figyelmet a kelleténél olyan dolgokra, ami nem volt közvetlen a feladatkörük. Volt problémájuk ezen kívül is, nem terhelték magukat feleslegesen.

Az ötös szobán kívül a fiúk minden szobát zártak, és mindenki kapott hozzá kulcsokat. Kivéve persze Leet, ő csak a mosókonyhához és a fürdőszobához kapott. A többi őelőtte zárva volt, csak engedéllyel mehetett be.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

l.c.nino@citromail.hu

(nino, 2013.08.09 11:13)

Szia, örülök, hogy tetszik. :)) amint tudom felrakom.:) köszi.

Szia

(Gohen, 2013.08.07 17:23)

Folytasd légyszi, nagyon jó a sztori <3, már várom a kövi fejezetet!!!

Szia

(Saku, 2012.08.11 09:37)

Szia, nagyon jó lett a 2. feji is*o* már türelmetlenül várom a kövi fejit. Kíváncsi vagyok, mikor toppannak be a csajok:D Remélem hamar hozod a kövi fejit:D

Re: Szia

(nino, 2012.08.11 10:06)

Örülök, hogy tetszik:) :D hát, az biztos hogy meglepetés lesz:) csak övesd figyelemmel a történetet;) és meg tudod;)