Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.fejezet

2012.07.27

 


 

  • Ébresztő!

Harsogta egy idegesítően mély, recsegő hang a plafonon lévő hangszóróból. A szobában lévők morogva, szitkozódva, ki-ki a maga módján beintve a készüléknek a fejére húzta a takarót. Pár másodperc múlva még erősebb hangerővel újra megszólal:

  • Ébresztő, lusta népség! Háromnegyed nyolc! Aki negyed órán belül nem jelenik meg az osztálytermében, azt személyesen Ibiki tanár úr fogja kirángatni az ágyából!

Naruto kábán, párnával a fején nézett fel a hangszóróra, majd lassú, kimért mozdulattal felemelte a kezét, és felmutatta neki az öt közül a legnemesebb ujját.

  • Bekaphatod – dörmögte visszazuhanva az ágyába.

A mindig buzgó Lee idegesen felült az ágyában párnáját szorongatva. Verejtékező arccal pillantott egyik alvó fiúról a másikra. A közvetlen mellette alvó Sasuke úgy nézett ki, mint egy partra vetett vízi hulla. Tapasztalatból tudta, hogy nem érdemes felkelteni. Velük szemben Gaara és Shikamaru aludta az igazak álmát. A fiúktól való félelmén felülkerekedett a tanároktól való rettegése.

  • Nem kéne elindulni, fiúk? Szerintetek tényleg beküldi Ibikit?

Négy szánakozó szempár meredt a menthetetlen fiúra. Shikamaru önmagához híven, ásított egy hatalmasat, majd az ágy kényelmesebb felére fordult, hátat fordítva a bilifrizurásnak.

  • Minek izgulsz? Sosem jön el idáig Ibiki. Szerinted mér' néz ki ez a szoba úgy ahogy?

  • És ha mégis? – aggodalmaskodott továbbra is, mint egy idióta tyúk.

Károgását Gaara elégelte meg, megküldve a szerencsétlen gyerek felé a cipője egyik párját, amit az ágya mellől kapott fel. Naruto hálája jeléjül még jobban magára rántotta a takarót, hogy a feje búbja sem látszott ki.

Fejét tapogatva, morgolódva mászott ki az ágyából Lee, felkapta útközben az ágya mellett álló székről a törölközőjét, és kivonult a szobából, maga után jól becsapva az ajtót kárörvendően. A csattanásra Sasuke szemei rémülten pattantak ki, rögtön miután legurult az ágyról egy hangos nyekkenés kíséretében. Szitkozódva operálta ki a hatából a darabokra tört gitárját, amit múlt éjjel hagyott az ágy mellett, balszerencséjére.

  • Mi a franc?

Nézett körbe a rendetlen szobában, ami szolidan szólva elment volna akár szemétdombnak is. Felmérve a csatateret megkereste tekintetével az ágyak gazdáit. Az ablak alatt alvó fehér dombocska alatt Naruto horkolt fennhangon az őt körül vevő ramenes dobozok társaságában, a világ tudtára adva, hogy őt bizony egy atombomba sem keltené fel. Vele szemben Gaara terpeszkedett lábát lógatva egy vödör szemetesben, míg mellette Shikamaru aludt a hátán tarkóra tett kézzel. A mellette lévő ágy üresen, még is az övéikhez képest patyolat tisztán meredt rá.

  • Ez a hülye gyerek meg hová lett éjnek évadján? – mászott vissza az ágyra, és húzta magára a sötétkék takarót.

  • Ment segget nyalni – dörmögte Naruto álomittasan.

  • Ibikivel fenyegetőztek?

  • Ja – húzta ki lábát a vödörből Gaara, hogy aztán egy halom tankönyvre fektethesse az ágyvégében.

  • Hülye gyerek – zárta le a témát Sasuke a fal felé fordulva.

Már épp lehunyta volna szemeit, hogy eltegye magát későbbre, amikor kivágódott az ajtó nekicsapódva a mögötte álló szekrénynek.

  • A kurva anyádat Lee! – dobta le magáról a takarót ingerülten Sasuke, és kipattant az ágyból.

  • Tudja maga mennyi az idő? – dörrent rá egy bariton hang.

A hang hallatán, mind a három fiú, akik még a bárányokat számolták, kipattantak az ágyból és leplezetlen rémülettel bámultak az ajtóban álló sebhelyes férfira. Legmerészebb álmaikban sem hitték volna, hogy a kolesz legeldugottabb szobájába egyszer is befogja tenni a lábát egy tanár, és nem is akármilyen, pont a legrettegettebb, Ibiki a könyörtelen tesi tanár. Naruto nagyot nyelve bámult az apró szempárba, mely kegyetlen ridegséggel térképezte fel őket. Gaara és Shikamaru cinkos pillantást váltottak, majd lábukkal amennyire tudták az ágyuk alá kotorták a félpár cipőket, a szennyes ruhákat, amik már kitudja mióta rohadtak a padlón, nem beszélve az ételmaradékokról.

Ibiki figyelmét nem kerülte el a szövetségesek ténykedése, de most jó kedvében volt, hisze végre nyakon csípte a legelvetemültebb bandát, úgy hogy nem tette szóvá. Elraktározta magában a látottakat, hogy a későbbiekben feltudja használni, ha véletlenül szüksége lesz rá, mondjuk ha a srácok kirúgatásáról esne szó. Mélységes megvetéssel bámult körbe a rendetlen helyiségben, csak azon csodálkozott, hogy egerek, vagy csótányok, esetleg patkányok még nem futkostak a szabadon maradt padló felületeken, amiből elég kevés volt. Gunyoros mosoly terült szét az átszabdalt arcán. Az a hír járta, hogy az egyik órán, amikor nagyzolt az újoncok előtt, leesett a magasugró szekrényről, és telibe lefejelte a közelében álló padszélét, ami felhasította az arcát. Azóta eltökélt szándéka volt, hogy minden egyes diáknak megkeserítse az életét. Totálisan megvolt győződve róla, hogy valamelyik suhanc szabotálta a bemutatóját, és szánt szándékkal bekenték valamivel a szekrényt. Holott az igazság csak abból állt, hogy a saját izzadsága okozta a vesztét.

De aki megmerte említeni ezt az apró tényt, melyet gyakorta szántszándékkal elfelejtett, azt az isten sem menthette meg Ibiki haragjától.

Nem hiába remegtek még a legacélosabb fiúk is a látványától, amint végig haladt a folyosókon. Az a hír járta, hogy az ördöggel cimborált, és éjjelente a kolesz földszintén lévő szobájában vendégelte meg. Ott iszogattak és kártyáztak míg a nap fel nem kelt.

Volt, aki azt állította, egy görbe este után, amikor bemászott egy ablakon, látta kiugrani a tanár ablakán az ördögöt. Az életére esküdött, hogy kénköves tűzet lehelt, három szarva volt, patás lába, és hosszú, villás farka.

Akadtak olyanok is, akik azt állították, hogy a kaszással is cimborál. Bár sokan nem hittek ezekben a rémmesékben, mégis bennük volt az a pici kis érzés, ami óvatosságra intette őket a férfi közelében.

Most pedig a négy jómadarat szorongatta a kezeiben. A tekintetében lévő villogás egyértelműen tükrözte mennyire élvezi a helyzetet.

  • Ha jól látom, maguk közül csak egyetlen embernek volt elég esze ahhoz, hogy időben kivakarja magát ebből a szemétdomból és elinduljon az órájára! Maguknak az agyuk helyén csak egy üres lyuk tátong? Idióta, neveletlen, disznók egytől egyig!

Gaara motyogva szidta felváltva a tanárt és Leet is. Ibiki villámló tekintettel fordult a vörös felé.

  • Mit mondott?!

  • Ja, csak annyit tanár úr, hogy mennyire igaza van! – válaszolta készségesen megüdvözült mosollyal az arcán.

  • Ha így gondolod, akkor le a földre és tíz fekvő támasz!

Gaara szó nélkül arrébb tolta lábával a szétszórt könyveket, táskákat, ruhákat, és levetett magát a barnából sötét szürkévé vált padlóra, és készségesen lenyomta a tíz fekvőt. Még mindig bambán mosolyogva felállt, szembe fordulva a mozdulatlan, magabiztos Ibikivel.

  • Kész van, tanár úr.

  • Látom – vetette oda megvetően, figyelmen kívül hagyva, hogy még mindig száz wattos vigyor teríti be az arcát.

Tapasztalatból tudta, hogy nem éri meg vitába bonyolódni egy idiótával. Csak a saját idegei látnák a kárát, tudta jól.

Ahogyan a fiúk is tudták jól, hogy a legjobb módja annak, hogy megúszd az ehhez hasonló találkozásokat, ha sík hülyének tetted magad, és mindent megcsinálsz amit mondanak neked. Akkor majd békén hagynak, mert egy agyalágyulttal nem szívesen kerültek összetűzésbe a tanárok. Mire megértették az alannyal az akaratukat, addigra ők maguk is kikészültek idegileg. Vagy felmondták a szolgálatot, vagy úgy begurultak, hogy az orvosiban kötöttek agyvérzéssel. Bevált módszert volt, ha leakartál rázni egy tanárt. Ibiki vizslató tekintettel meredt a vele szemben álló Narutóra, aki egy szál alsóban, a tökeit vakarva pislogott vissza rá.

  • Mi a fenét művel?!

Naruto két lomha pislogás után Ibikire emelte a tekintetét.

  • Megvakartam a tökömet – közölte a rideg valóságot.

Ibiki majd felrobbant a dühtől, az arcán lévő vágás szép lassan rózsaszínből bíbor vörössé vált, mintha csak egy hőmérő lett volna.

Közismert tény volt, hogy ha a fickó kellő képen begurult, a heg színváltóba csapott át. Ibiki már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de egy macska nyávogása belé fojtotta a szót.

  • Mi az isten?

  • Nem isten, csak Neko – hajolt le a lábán tekergőző macskáért Gaara.

  • Hogy merészelnek állatott tartani a kollégiumban? Ez súlyosan megsérti a házirend szabályzatát! Jelenteni fogom az igazgatónak! – fenyegetőzött.

Ha tehette volna, saját kezűleg dobja ki a macskát az ablakon, ami nem lett volna a macskára nézve szerencsés, hisz az ötödik emeleten volt a szoba. De nem merte megkockáztatni az odáig elvezető utat. Kitudja még mi rejtőzhet ott.

  • Csak tessék – vont vállat közömbösen Shikamaru, akit soha semmi nem tudott kihozni a sodrából.

Ibiki vérben forgó szemekkel perdült a Nara felé, aki hanyagul, egy szál melegítőgatyában, zsebre tett kézzel pislogott vissza rá. Sasuke és Naruto vigyorogva egymásra pillantottak. Minden tanár tisztában volt vele, hogy nem érdemes kikezdeni a Narával. Túlságosan is hidegvérű ahhoz, hogy bárki is élvezkedhessen a kínzásán. És Ibikit elnézve, nem volt birtokában eme tudásnak. Vérfagyasztó légkör lengte be a szobát. De Shikamaru érdektelenül pislogott a felbőszült tanárra.

  • Pimaszkodni mer velem? – kiabált vele Ibiki.

  • Isten ments – vont vállat Shikamaru.

  • Még egy szó, és három heti büntető munkát kap! Ismételje meg amit mondtam!

Shikamaru kétségbeeséssel fordult Gaara felé.

  • Hogy mondjam meg neki? Még egy szó, és három hét büntető munkát kapok!

Az életével játszott. Gaara vigyorogva fordult a higgadt fiú felé. Már alig várta, hogy kibontakozzon egy jó kis muri. Naruto vihogni kezdett, és Sasuke torz vonásai még torzabb vigyorba húzódtak.

  • Arcátlan kölyök – üvöltött magából kikelve Ibiki. – Le a földre, nyomj le ötven fekvőt!

  • Sajnálom, tanár úr, igazán sajnálom, de nem tehetem, lehetetlen. – vont vállat ismét Shikamaru türelmesen mosolyogva. – Igazán szívesen megtenném, de az orvosom eltiltott mindennemű mozgástól. Tudja gyenge a szívem, felmentésem van tesióráról is. Ha gondolja, megmutathatom a papírt róla.

Ibiki nem bírta tovább tehetetlenül, dühöngve bámult hol a nyugodt Shikamarura, hol pedig a három kuncogó fiúra miközben alsó ajkát rágcsálta. Ezt a vitát elvesztette, mind tisztában voltak vele.

Shikamaru egy halvány mosolyt varázsolt az arcára. Még egy tanár kilőve. Kevesen tudták, de a Nara zseni volt. Egyedül egy valami volt, ami meggátolta zsenialitását, a lustaság. Marhára nem érdekelte mi folyik körülötte, csípőből hozta az átlagot anélkül, hogy egyszer is kinyitotta volna a könyveit. Akkor meg minek strapálja magát?

Amikor tavaly idekerültek gólyaként minden tanár belekötött, aztán két perc múlva feladták a próbálkozásaikat, mondván, hogy ez a gyerek menthetetlenül idióta. Keserű tapasztalataikból tudják, hogy Shikamaruval nem szabad párbeszédbe elegyedni.

Ibiki majd felrobbant a tehetetlenségtől és a dühtől. Még hogy egy taknyos gyerek így vissza merjen neki beszélni! Hová fajult a világ?

  • Ezért még fizetni fog, fiam! – fenyegetőzött magából kikelve.

Shikamaru rendületlenül állta a férfi eszeveszett tekintetét, majd a rászegezett ujjra bámult.

  • Oké, kápéban, vagy utaljam a számlájára?

Sasukéból kitört a nevetés. Összegörnyedve fogta a hasát, miközben másik kezével a könnyező szemét törölgette. Ibiki őrült bika módjára fordult az Uchiha felé.

  • Ezt megfogják még keserülni! Gondoskodom róla!

  • Rólam is gondoskodik? – integetett neki Naruto, hogy magára vonja a figyelmét. – Mert ha igen, akkor két tucat ramen lesz. De ne abból az olcsó fajtából mert az kikezdi a beleimet. Van az a drága fajta, tudja Ichiraku éttermében. Ismeri nem? Na, az megfelel. Hozhat hozzá még pár rizsgombócot is, vagy ami most nagyon megy az étteremben, azaz izé... hogy is hívják? – fordult segélykérően Gaara felé.

  • Az a külföldi kaja?

  • Az hát. De hogy is hívják?

  • Gyros – segítette ki Shikamaru.

  • Az! Na, jöhet még egy kis gyrost is, meg csapjon hozzá egy tál spagettit is. Desszertnek meg jó lesz egy öt literes fagyi. Lent a kisboltban elég jó áron belehet szerezni. Emlékeztek múlthéten arra a balhéra? – fordult a fiúk felé. – Kiderült, hogy az volt a kiváltó ok, hogy mazsola helyett egér szart találtak az egyik szállítmányban.

  • Ezért nem volt puncs? – akadt ki Sasuke.

  • Ja – bólogatott hevesen az Uzumaki.

  • Vazze'! Mekkora szívás! Az a kedvencem.

  • Ne aggódj, párnap múlva jön egy új szállítmány ha minden jól megy. Azt hallottam sztracsatella is lesz, meg narancs.

  • Eper van még? Mer' akkor később le kéne ugrani érte. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Gaara, letéve az ágyra kezéből a doromboló macskát.

  • Van rá pénzed? – bámult rá Sasuke cinikusan.

  • Nekem? – legyintett Gaara. – Le vagyok égve. – tiltakozott.

Naruto és Sasuke fintorogva összenéztek. Mindenki tudta, hogy a kolesz leggazdagabb ficsúrja Gaara. Még is úgy tett, mintha szegényebb lenne, mint a templom egere. Sasuke csúfondárosan elmosolyodott.

  • Ja, látjuk – pillantott a fiú lába mellett árválkodó félpár adidas cipőre. – Amúgy hallottátok, hogy...

  • Elég! – fojtotta Sasukéba a szót Ibiki őrjöngve. – Mi a fészkes fene folyik itt?!

  • Meg van a rendelésem? Mert e nélkül nem tudná a gondom viselni, elhiheti. – bámult rá Naruto aggodalmasan, mint egy anyuka, aki attól fél, hogy kisfia elfelejt valamit megvenni a sarki boltban.

  • Maguk nem normálisak!

Végszóra, ebben a pillanatban az ajtó küszöbén felbukkant Lee.

  • Hali, gondoltam, ha ti maradtok, akkor én is. – igazította meg csípőjén a törölközött.

Mind a négy fiú vigyorogva fordult Lee felé, aki falfehéren bámult vissza a rá meredő Ibikire.

  • I-Ib-Ibiki tanár úr... Jó reggelt! – húzta ki magát rémületében, és a világos zöld törölköző a koszos földön végezte.

  • Seggnyaló – sziszegte Shikamaru.

Naruto nyerítve csapkodta a térdeit, olyan heves röhögő görcs kíséretében, hogy a kis társaság attól tartott, megfullad a saját nyálában.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.