Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. fejezet

2012.10.07

 

  • Menj be a fürdőszobába és vedd le ezt a kórházi cuccot. - fintorgott. – Nem áll jól neked.

  • Jól van – adta be a derekát.

Tudta, innen már nincs vissza út. Ha Mikoto már ilyen szépen elrendezte a sorsát, akkor nem visszakozhat, és az igazat meg vallva, nem is igazán akart. Még maga sem tudta miért, de úgy érezte eseménydús napokban lesz része.

  • A szekrényben van pár cucc, amit Fugaku hozott el. Válogass, aztán irány haza.

Vad sziszegést hallatott, melyre egy halk nevetés volt a válasz. Fugaku kuncogva lépett Kushina mellé, majd hagyta, hogy a nő belé kapaszkodjon. Segített neki elbicegni a szekrényig, majd a fürdőig, miután Kushina találomra kiválasztott pár ruhát.

Elengedte Fugaku karját, majd bebicegett a fürdőszobába. Miután lepakolta a ruhákat a mosdó tálra, neki állt levetkőzni. Kibújt a kórházi hálóingből, és döbbenten szemlélte tükörképét. Mikor sikerült megkarcolni a nyakát?

Egy tökéletesen egyenes vonal húzódott végig a verőere mentén. Közelebb hajolt a tükörhöz, hogy jobban szemügyre vehesse, majd lassan megérintette a vékony kis heget, mely végig szántotta puha bőrét.

Hogy került oda? És legfőképpen, mikor?

Értetlenül állt az eset előtt. Mivel nem tudott rá értelmes magyarázatot találni, azzal nyugtatgatta magát, hogy valószínűleg éjjel alvás közben megkarmolta magát. Hisz sokszor forgolódik álmában.

Igen, biztos hogy ez lehetett az oka.

Amint a ruhákra pillantott, amiket magával hozott, elszállt minden életkedve. Hogy is nem figyelt jobban oda? Mikoto mindig is más ízlést kedvelt, mint ő. Túlságosan is különböztek.

Felemelte a fehér toppot, a bézsszínű kardigánt és a tőrt fehér nadrágot. Miért kell ilyen világos színű ruhákat hordania? Halk kopogás vágta félbe elmélkedését.

  • Igen?

  • Kushina, én vagyok az, Fugaku. Mikoto azt mondta adjam ezt oda neked – nyílt ki az ajtó, majd benyújtott egy pár topánkát.

  • Remek – bicegett oda, majd az egyik párat elvette. - Mond meg neki, hogy ezért még kinyírom.

  • Pff. Átadom! - zárta be az ajtót Fugaku, de még így is beszűrődött a nevetése.

Nagy levegőt vett, majd elkezdte magára venni a ruhákat. A topp, a kardigán még ment, de a nadrággal sokat bajlódott. Sehogy sem sikerült magára erőszakolnia. Nyögdécselve borult a padlóra, miután megcsúszott.

  • Szuper – tapogatta meg fájós hátát.

  • Kushina minden rendben van oda bent? - szűrődött át az ajtón keresztül Mikoto hangja.

  • Hogyne, csak ez a nadrág...

  • Kell segítség?

  • Nem! Fel ne kelj miattam Mikoto!

Mikoto jókedvűen felnevetett.

  • Nem magamra gondoltam – kiáltotta. - Menj be, segíts neki. - szólt oda valakinek.

  • Mikoto, nehogy beküld Fugakut! Hallod?!

Késő volt. Az ajtó kilincse lassan lenyomódott, majd megadóan kattant a zár.

  • Fugaku! Ha be mered tenni a lábad, én esküszöm.. esküszöm beléd állítom a mankóm! - kapta fel a mosdónak támasztott újdonsült fegyvert.

Ám nem használt a fenyegetés. Az ajtó kitárult és megjelent egy szőke üstök.

  • Csak segíteni küldtek be, ne bánts! - tette fel a kezeit védekezően Minato.

  • Már csak ez hiányzott – ejtette el a mankót Kushina döbbenetében.

  • Gyere – csukta be maguk után az ajtót Minato. - Hadd segítsek.

  • Nem kell – ellenkezett Kushina.

  • Mikoto megfenyegetett, hogy ha nem segítek neked, nem leszek apa, maximum keresztapa. Hát ezt akarod?

  • Egyéni probléma – vont vállat Kushina nem törődöm módon.

  • És az sem izgat, hogy egy szál bugyiban kell végig szambáznod hazáig?

Csak ekkor esett le neki, hogy szinte félmeztelenül ül a férfi előtt.

  • Fordulj el! - kiabált rá.

  • Mi van?

    Fordulj már el! - vágta hozzá a közelébe eső legelső tárgyat, a fél pár cipőt.

Dühösen vágta a szőkéhez, aki nevetve fordított neki hátat.

  • Jól van, jól van! Nyugodj már le! Nem látok semmit. Most már jobb?

  • Sokkal.

  • Így hogy segítsek?

  • Nem kell.

  • Na persze – válaszolt cinikus hangnemmel, csak hogy bosszantsa a lányt.

  • Figyelj, tudod jól, hogy nem fog menni. Mind ketten tudjuk jól. Behunyom a szemem, és úgy segítek, rendben?

Kétségbe esetten nézett körbe a kis helyiségbe, hogy találjon valami támpontot amiből kiindulva elutasíthatja a csábító, de veszélyes ajánlatot. De be kellett látnia, ma nincs szerencséje.

  • Jól van – adta meg magát ma már másodszor. – De ha bármivel is próbálkozol, nem állok jót magamért! - fenyegetőzött, mert hát ugye, mást úgy sem tudott tenni.

  • Értettem. Akkor most megfordulok, nyújtsd ki a kezed, hogy elérjelek.

Minato lehunyta szemeit, és kinyújtotta a lány fejé a kezét. Bár tisztán érezte, hogy hol van a lány, még is úgy gondolta, jobb nem hozni a frászt Kushinára. Már így is elég sok mindent át élt, mióta megismerkedtek.

Érezte, hogy a Kushina szív hevesebben ver egy fokkal, mint mielőtt bejött volna hozzá. Érezte a lány illatából, hogy zavarban érzi magát. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Kicsit sajnálta, hogy nem láthatta a pírban úszó csinos kis pofikát.

Kushina kinyújtotta a kezét Minato felé. Nem igazán tetszett neki az ötlet, de még mindig jobb volt, mint ha Fugaku állt volna előtte. Minato megfogta a felé kinyújtott kezet, majd közelebb lépett a lányhoz.

  • Mond, hogy mit tegyek, és én megteszem neked.

Kushina fülig vörösödött a kijelentés hallatán. Valahogy nem igazán érezte helyénvalónak ezt a mondatot. Miben is segíthetne neki pont Minato?

Problémája ott kezdődött, hogy a sérült lábát sehogy sem tudta beleerőszakolni fájdalom nélkül a nadrágba. Ha egyedül nem sikerült neki, akkor ez a fiú, hogy segíthetne neki?

Minato megérezte a Kushinában keletkezett zavart. Nem igazán értette az okát, hisz még hozzá sem ért.

  • Szóval?

  • A fájós lábam...

  • Értem – vágott közbe Minato.

Így már minden tiszta volt előtte. Ezért érzet zavart a lány felől. Mosolyogva hajolt le a lányhoz. Nem kellett kinyitnia a szemét, hogy lássa merre van a lába, hogy milyen helyzetben ül és hogy meddig tudta magára rángatni a ruhát.

Gyengéden kezébe vette a lány bokáját, mint ha csak egy törékeny üveg lenne. Legszívesebben azonnal meggyógyította volna, érezte hogy fájdalmat okoz neki a sérülése. De két oka is volt rá, hogy miért ne tegye. Először is; nem akarta, hogy Kushina rá jöjjön ki is ő. Másodszor; amíg Kushina lábadozik, addig ő mellette maradhat.

Lassan segítette fel a lábára a nadrágot, a lányból áradó picinyke fájdalmat is rögtön megérezte, és amennyire tudta észrevétlenül megszüntette, majd a combjáig felcsúsztatta a ruhát. Erős kísértést érzett, hogy végig simítson a feszes, puha combokon, de jobbnak látta nem kihasználni a pillanatot. Csak úgy áradt a zavar Kushina egész lényéből.

  • Köszi – tolta el Minatot, majd felhúzta csípőjére a nadrágot.

Egyszerűen nem tudta meg érteni, hogy-hogy nem fájt a lába, amikor Minato húzta rá a nadrág szárát. Bár mindegy is volt, talán túlságosan elbambult miközben a lehunyt szemű szőkét figyelte.

Olyan nyugodt volt az arca, pedig a lábát simogatta jóformán. Melyik fiú nem használná ki ezt az alkalmat? Egy fél béna lányra kell felsegíteni egy nadrágot, kettesben a fürdőszobában.

Persze, Minato nem használná ki! Kissé sértette a büszkeségét. Szóval nem elég jó Mr. Namikaze úrnak? Hát jó, neki sem kell. Miért is érdekelné pont ez a szőke srác?... akinek olyan kékek a szemei, mint a tengermélye, de ha nevet, akkor mint a felhőtlen ég, és a nevetése olyan szexi, hogy szinte elolvad tőle...

Ugyan. Őt nem érdekli ez a srác.

  • Minato, most már kimehetsz.

Lehajolt a mankójáért, hogy talpra állhasson, de Minato gyorsabb volt.

  • Tessék . Nyújtotta át neki . - Menjünk együtt – nyitott ki szemeit.

Kushina döbbenten nyúlt a mankóért, de mindahányszor megkísérelte elvenni a fiútól, annyiszor nyúlt mellé. El is felejtette, hogy amikor mosolyog, a szemeiben mintha ezüst pontocskák táncolnának.

Zavartan rázta meg a fejét, majd kikapta a kezéből a mankót.

  • Rendben, menjünk.

Mikoto halkan szuszogott, miközben Fugaku finoman masszírozgatta a kézfejét. Kushina megmosolyogta a jelenetet. Mindig is irigyelte az ő kapcsolatukat. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy szinte már úgy érezte két testben egy lélek.

Olyan tökéletes pasinak tűnt, ahogy ott ült a kedvese mellett, lágy pillantásokat küldve az alvó lány felé.

  • Sikerült? - törte meg a varázst Fugaku vigyorgó arca. - Jól nézel ki.

Ennyit arról, hogy tökéletes pasi.

  • Fogd be – morogta Kushina, miközben az ajtó felé bicegett.

Fugaku Minatóra nézett, majd hatalmas vigyor jelent meg az arán.

  • Meg ne próbáld, Fugaku. - szűkültek össze a szőke szemei.

  • Oké, oké.

  • Mondd meg Mikotonak, ha fel kelt, hogy holnap meglátom – fordult vissza az ajtóból Kushina.

  • Rendben.

Fugaku vigyorogva nézte, ahogy Kushina kibiceg a folyosóra.

  • Nem fog jönni, ne számítsatok rá. - követte a lányt Minato.

  • Nem fogod engedni?

  • Bizony hogy nem. Vigyázz a párodra... már mint, Mikotóra.

  • Vigyázni fogok rá. - szólalt meg Fugaku, s a hangja olyan komolyan csenget, hogy Minato akaratlanul is elmosolyodott.

  • Viszlát, Fugaku.

Minato végig pásztázta a folyosót, Kushinát keresve, de sehol sem látta a vörös hosszú haját, ami alapján bármikor megtalálhatta. Végig sietett a folyosón. A recepciónál talált rá a lányra. Hatalmasat dobbant a szíve. Kissé megrémült, hogy Chiyo elkapta. Nem tudta mire készül az öreg nő.

  • Rendben. A papírokkal minden rendben. Egy hét múlva jöjjön vissza kontrollra. További szép napot! - nyújtotta át a papírokat Kushinának a recepciós.

  • Köszönöm, önnek is!

Nagyot sóhajtva szorongatta a papír köteget. Már nagyon szeretett volna otthon lenni. De kissé zavarta a gondolat, sőt, lázadt ellene, hogy Minatonak is vele kell tartania.

  • Szia – lépett mellé Minato.

  • Ha már a nyakamon kell lógnod, segíthetnél is! - nyomta a fiú markába az iratokat, majd elindult a kijárat felé.

Minél előbb haza érni, megfürödni, átöltözni. Csak ezen járt az esze, már mint, megpróbált csak ezekre összpontosítani. De a nyomában baktató Minatóval, aki elég elmélyülten tanulmányozta a papírokat, nehezen ment.

Mankóval közlekedni elég cikisnek és nehéznek bizonyult, így jobbnak látta fogni egy taxit és haza fuvaroztatnia magát.

  • Minato.

  • Hm? - pillantott fel a papírok közül.

  • Fogsz egy taxit?

  • Persze, hogyne! - hajtogatta össze a papírokat, majd a farmerzsebébe dugta.

Kisétált az út széléig, majd füttyentett egy éleset és leintett egy sárga autót. Kinyitotta a hátsó ajtót, majd Kushina felé fordult.

  • Hölgyem?

  • Hölgyem a nénikéd. - biceget oda hozzá Kushina, majd bemászott az autóba.

Minato vigyorogva beszállt mellé, majd becsapta az ajtót.

  • Hová lesz? - pillantott rájuk a visszapillantó tükörből a sofőr.

  • Tölgyfa út húszon-egy. - dőlt hátra Kushina, homlokát ráncolva, miközben az autó elindult.

  • Fáj valahol? - pillantott rá Minato.

  • Csak érjünk haza. - nyögte Kushina belesüppedve az ülésbe.

Fél órás kocsikázás után az autó hatalmasat fékezve leparkolt a házuk előtt. Minato kifizette a sofőrt, majd segített kiszállni a lánynak és a hóna alá nyomta a mankóját.

Kushina rögtön megindult az ajtó felé, a feje hasogatott, hányingere volt és a lába sem könnyítette meg a helyzetét.

  • Nem sokára jövök, csak haza ugrok pár cuccért. - intet neki Minato, majd elindult a házuk felé.

Kushina az orra alatt mormogva babrált a kulcsokkal, majd amint sikerült kinyitni az ajtót becsapta maga után.

Miért kell rá vigyázni? Már nem kis gyerek! És miért pont Minato? Nála még Fugaku is jobb lett volna. Na jó. Ez nem volt teljesen igaz, de megpróbálta elismételni magában meggyőzően.

Persze sikertelenül. Felbotorkált az emeltre, berobbant a szobájába, majd örömittasan levetette magát az ágyára. A mankó hangosan koppant a padlón, de nem érdekelte. Semmi sem érdekelte jelen pillanatban. Otthon volt, végre otthon, a saját ágyában, a saját szobájában és legfőképp egyedül.

Bele fúrta arcát a párnákba, mihez fog most kezdeni? Hogy fogja elkerülni Minatot?

Nagy levegőt vett, hogy felkészítse magát az elkövetkezendő napokra, majd feltápászkodott, fel ült és elkezdte lehámozni magáról Mikoto ruhát.

Már nagyon irritálták a ruhák. Nem az volt a gond, hogy nem szépek, vagy hasonló. Egyszerűen csak nem tudta elviselni. Az erkély felé fordult, miközben kibújt a kardigánból. Az ablak még mindig ki volt törve, ám a függöny be volt húzva.

Minden kép fel kell hívnia Ino apját időpont egyeztetés miatt. Döntötte el, miközben kibújt abból az átkozott nadrágból, mely annyi gondot okozott neki. Dühösen vágta a sarokba. Felkapta a mankóját, majd átbicegett a fürdőbe és elkészítette a vizet.

Boldogan szabadult meg a megmaradt ruhadaraboktól és merült el a víz kényeztető melegében.

Orrig merült a bódító folyadékban, mely szinte befogadta a testét. A meleg enyhítette bokája sajgását. A gőz behatolt elméjébe és elkábította.

Egyáltalán nem bánta. Nagy szüksége volt rá. Kiakarta radírozni elméjéből az elmúlt napok eseményeit. Főleg Minatot.

Boldog volt, hogy Mikoto végre biztonságban volt, hogy Itachi megszületett és hogy Fugaku ennyire lelkiismeretes volt. Teljesen megnyugodott e-téren.

Félórán keresztül áztatta magát, majd amikor már szinte nem érezte a testét, kikászálódott és belebújt fekete köntösébe. Olyan nehéznek érezte egész testét, hogy úgy döntött, lefekszik. A mankóra támaszkodva átbicegett az ágyához majd ledőlt rá. Nem igazán érdekelte, hogy még csak délután volt. Aludni akart, és aludni is fog, döntötte el.

Minato két órán keresztül pakolászott, közben levezetett egy rövid vitát Jiraiyával, aki győkeresen ellenezte, hogy Kushinával kettesben legyen. De Minato hajthatatlan volt. Vállára kapta a táskáját, majd kilépett az ajtón. Aggódott a lányért. Érezte, hogy a szívritmusa egyre inkább lassul. Remélte nem került semmi komoly bajba, míg távol volt tőle.

Az ajtó nyitva volt amikor megérkezett. Grimaszolva zárta be maga után. Miért ilyen óvatlan Kushina?

Ledobta táskáját a nappaliba, majd körbe járta a házat. Nem igazán ismerte ki magát, hisz még csak elsőnek járt benne. De viszonylag elég hamar megszokta és megjegyezte mi merre van.

Végig járt minden egyes szobát a földszinten, de Kushinának híre sem volt. Az illatát is csak haloványan érezte. Fel ment az emeltre, s egyenként benyitott minden helyiségbe. Végül a legutolsó szobában talált rá.

Kiterülve feküdt a ágyán, s mélyen aludt. Minato szemei ellágyultak, amint megpillantotta az alvó lányt. Egyszerűen túl tökéletesnek és ártatlannak tűnt. Halk léptekkel sétált oda mellé, majd leguggolt elé. Egyenletesen szuszogott.

Ám hirtelen összeráncolta homlokát és motyogni kezdett. Hiába koncentrált rá, nem értette mit beszél. Egyedül egy szót tudott kivenni, a nevét.

Lassan felemelte a kezét, majd megsimította a lány arcát. Nem bírta elviselni, hogy bármi bántódása essen. Vagy akár bármilyen fájdalma is legyen.

És ha ezt akarta, tudta jól mit kellett volna tenni-e. Végig simított a lány nyakán lévő karcoláson. Ő okozta, az ő hibája. E miatt vannak rémálmai.

El kell kerülni-e őt. A legnagyobb veszélyt ő maga jelenti, döbbent rá. De mihez kezdene Kushina nélkül? Ha nem láthatja, ha nem hallhatja, ha nem érezhetné?

  • Többet nem fordulhat elő, különben el kell hogy hagyjalak, Kushina. - suttogta fájdalmas hangon.

Kushina fájdalmasan felnyögött, mint ha valaki bántalmazta volna. Minato tisztán érezte, hogy kínlódik. De az álmoktól hogyan kímélhetné meg? Tehetetlenül hajolt oda hozzá, majd lágy csókot nyomott a sérülésre, melyet ő okozott.

Meg kell védeni-e, minden kép, még az élete árán is. Ha nem teheti meg, akkor nincs miért élnie. Kushina az ő életpárja, ebben most már szinte teljesen biztos volt. Hisz tisztán érezte a lány érzéseit. Kell ennél több bizonyíték?

Színtiszta varázs ölelte kettejüket össze, amikor egymás mellett voltak. Azon csodálkozott, hogy ezt eddig miért nem vete észre a lány. Bár mondjuk, ember ként nehezen vehetné észre.

Ha vámpír lenne rögtön kiszúrta volna, és sokkal kevesebb gond miatt fájna Minato feje. Hisz egy vámpírra vigyázni egyszerűbb, mint egy halandóra.

Túlságosan is sebezhető volt. De még is(...), valahogy megkönnyebbült ha arra gondolt, ez a gyönyörű halandó csak is az ővé. Hisz míg nem csörgedezik az ereiben vámpír vér, a kutya sem figyel fel rá.

Ha tényleg ő lenne az, akiről az apja beszélt, akkor nagy probléma előtt állna. Meggyőzni a legfelsőbb hatalmakat, hogy Kushina az élet párja, nos, finoman szólva is nehéz ügy volt.

Azoknak, akiknek fontos szerepe volt a vámpírok életében, nem igazán volt saját élete.

Ott van példának az anyja.

Az apja voltaz életpárja, még is máshoz kellett kötni-e az életét. Igazságos ez? Nem, rohadtul nem.

Miután ő megszületett elkellett szakadnia az anyjától, csak azért, mert attól született, akit az anyjának szánt a sors.

Még mindig emlékezett arra, amit folyton emlegetett neki az anyja, miközben éjjel a karjaiban ringatta.

- Tudtad, Minato, hogy ha egy gyönyörű kislány a világra jön, az életpárja mosolyog. Mosolyog még akkor is, ha fájdalmai vannak, ha éppen sír, vagy ha alszik.

- Na de anya, én mindig mosolygok. Én honnan tudhatnám?

- Megérzed, Minato. Az a mosoly más. Az a mosoly belülről fakad, melegséggel tölt el és megváltoztatja az egész lényed.

Másnap mikor felébredt az anyja már nem volt mellette, elhúrcolták. De azok a bizonyos változások megtörténtek, tisztán érezte. Valahogy másnak érezte önmagát is, és az egész világot. 

Tisztán emlékezet annak a napnak a dátumáta. És amikor hazafele jövet a papírokat tanulmáyozta bizonyossággal töltötte el Kushina születési dátuma. Aznap éjjel született, amikor  utoljára mesélt neki az anyja.

Na, most kérdőjelezze meg bárki is, hogy nem hozzá tartozik!

Bár... lehet egyszerű véletlen egybe esés is, hsz sok olyan nővel össze futott már, akik akkor születtek. De nem tudtak ilyen érzelmi vihart kiváltani belőle mint ez a szuszogó szépség.

  • Minato... - nyögte fájdalommal teli hangon Kushina miközben össze húzta magát az ágyon, majd egy könnycsepp végig szántotta az arcát.

  • Ne sírj, Kushina. - állt fel, majd bebújt a nő mellé.

Nem igazán tudta, mit tehetne, de úgy érezte hogy ha ő mellette van, akkor a lány megfog nyugodni. És igaza volt. Kushina amint megérezte, hogy Minato átkarolja, sokkal nyugodtabb lett. Belefúrta arcát a fiú mellkasába, s mint egy kiscica hozzábújt. Minato szíve eszeveszett ütemben dobogott a mellkasában. Attól tartott a dobbanások hangjára felfog kelni a lány, de látszólag emiatt nem kellett aggódnia.

Ám ennek ellenére még mindig rémálmok gyötörték Kushinát. A pólójába markolva próbált leküzdeni valamit, valamit amit nem tudott megérteni a szőke.

  • Hagyd, hogy segítsek – simogatta a lány arcát, majd mentálisan kinyújtózott felé. Ám hiába próbálta, nem sikerül a közelébe hatolnia. Kushina eltaszította magától. - Ne makacskodj. - morgolódott Minato.

Ez lett volna a legegyszerűbb módja annak, hogy megszüntesse Kushina álmát, de ha a lány nem engedi magához közel, akkor csak fizikai kontaktussal tudja ezt megoldani.

Lepillantott az ölében kuporgó lányra, majd lehajolt hozzá. Nem akarta megcsókolni úgy, hogy a lány ne tudjon róla. Bűnnek érezte. De olyan hívogatóan voltak szétnyílva az ajkai, mint ha csak szándékosan kísértették volna.

Leküzdötte férfias mivoltját és egy vissza fogott csókot nyomott a lány homlokára.

  • Aludj jól, Chéri. - suttogta, majd lehunyta ő is a szemeit.

Érezte, hogy a lány megnyugodott, az arca is kisimult, és már nem szenvedett rémálmoktól. Ez őt is megnyugtatta, s bár nem tudta miről álmodik a lány, hisz nem engedte mentálisan közel magához, még is úgy érezte, most boldog álmot lát.


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

*_*

(Poki.__., 2012.10.08 20:14)

Hát, kb. szóhoz sem jutok!:O:D
Annyi vámpíros történet van már, mint égen a csillag, szinte megszámlálhatatlan és mindegyik majdhogynem ugyanarról szól... A vámpír fiú beleszeret a törékeny halandó lányba majd összejönnek aztán happy end. De nálad ez nem így van! Noha Minato a vámpír és Kushina a halandó, egyszerűen úgy megcsvargatod ezt az egészet, hogy teljesen egyedi tőle a sztori!:) Nálad nincs az az érzésem, hogy "na ezt már olvastam máshol, más szereplőkkel" ...! Egyszerűen van egy arca az egésznek, aminek a mimikája, noha változik, de mindig ugyanaz az arc marad!:)
Le a kalappal előtte, de tényleg! Minél hamarabb folytasd, kíváncsian várom már!:)

Re: *_*

(nino, 2012.10.08 20:19)

Köszönöm a kritikád! *__* Ez még jobban inspirált, hogy mihamarabb folytassam, sőt, rögtön neki is állok!! :D
Igen, hát próbálok olyan képet formálni a történetnek, ami egyedi, és nem tömegtermék. :) Remélem megmaradsz olvasomnak! ^^
Köszönöm még egyszer, hogy írtál, nagyon, nagyon sokat jelentett!!

Re: Re: *_*

(Ranma, 2015.03.11 23:49)

áááh még még mééééég =D annyira kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy az nem igaz =3 áááh imádom =D

Re: Re: Re: *_*

(nino, 2015.03.12 21:23)

A www.nino.freewb.hu n olvashatsz mindent :)

-

(BRINGAFOX, 2012.10.16 20:19)

*o* anyuci meszélj mééééééééég!!! xD Nagyon jóóóóóó! Alig várom a folytatást! :DD

Re: -

(nino, 2012.10.16 21:42)

Örülök, hogy tetszik ^^ a folytatás a www.nino-3.eoldal.hu -n már megtekintheted:):):)

-

(Saku, 2012.10.09 19:16)

Nagyon jó lett*o* folytit:DDD

Re: -

(nino, 2012.10.11 06:46)

Örülök, hogy tetszik^^ napokon belül felkerül a folytatás.:)