Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet

2012.09.18

 

 
Fényesen sütött be a kisszobába nap, amikor hirtelen magához tért Kushina.
–    Hol vagyok? - nézett körbe a szobában
Rémálmai voltak az éjjel, mert még most is zihálva vette a levegőt. Olyan valósnak tűnt álmába a fenyegető érzés, hogy valaki meg akarja ölni, egyszerűen nem bírt tovább aludni.
–          Még mindig a kórházban. - jött a válasz az egyik sarokból.
–          Minato? - fordult a hang irányába.
–          Sajnálom, nem Minato vagyok. Csak Chiyo doktor nő. - mosolygott az öreg nő Kushinára, majd oda sétált hozzá. – Jobban érzi magát?
–          Azt hiszem. - fogta a fejét, még mindig az álom hatása alatt.  
–          Akkor minden rendben. Gondolom emlékszik a tegnapi napra?
Látta a lányon, hogy fájdalmai vannak, de valamiért nem tudta meg érezni, mint a legtöbb embernél, vagy vámpírnál. Gyanúsnak találta ezt a kirekesztettséget a nőből. Túlságosan is hozzá szokott, hogy orvosként minden betegének átérezte a fájdalmait, örömeit.
Most, hogy nem érzett az égvilágon semmi, kétségbe ejtette. Megfordult a fejében, hogy a lánnyal lehet valami baj a baleset miatt, elő fordult már hasonló. Megpróbált rákapcsolódni a lány mentális erejére, az érzéseire, a hullám hosszára, de amint a közelébe ért valami erőteljes hullám eltaszította őt a nő közeléből.
–          Azt hiszem, igen. Hol van Mikoto? - próbált kikászálódni az ágyból.
–          Nyugodjon le! Mikoto jól van, a szomszéd szobában van. – megpróbált újra kapcsolódni Kushina hullám hosszaira, de az idegen erő ismét eltaszította, immár erőteljesebben. - Ha akarja, majd én oda visz…
–          Hagyja csak Chiyo doktor nő! - szólt az öreg doktornőre egy parancsoló hang. – Majd én vigyázok Kushinára.
–          Namikaze… - sziszegte az öreg az ajtó felé fordulva. – Rendben. - fordult sarkon, majd átkokat szórva a férfi felé elhagyta a szobát.
Kushina értetlenül bámulta végig a kis incidenst. Nem értette miért beszélt ilyen rideg hangon Minatoval Chiyo. S hogy miért nem hagyta Minato, hogy Chiyo segítsen neki.
–    Jobban vagy? - sétált oda hozzá Minato, miután becsukódott Chiyo után az ajtó.
–          Sokkal. Miért? Érdekel? - bámult kíváncsian a fiúra, bár a feje még mindig hasogatott.
–          Egyáltalán nem. - nyúlt a zsebébe a szőke, majd egy bőrszíjas nyakláncot vett elő, amin egy cápa fog lógott. - Ezt hagyta neked hátra a kis barátod. - hajolt oda Kushinához és a nyakába akasztotta a fogat.
Tisztán érezte a nő fájdalmát. Fogait összeszorítva húzódott hátrébb a nőtől.  
–          Rendes tőle. - vigyorgott Kushina – ennyit megérdemeltem!
–          Hát, ha úgy vesszük… - vont vállat.
-       Valami gond van?
-       Nem fáj a fejed?
-       Most hogy mondod. – dőlt hátra az ágyban Kushina.
A meg jelenléte egy kicsit enyhített a fájdalmain, bár fogalma sem volt róla miért. Minato kezei ökölbe szorultak a tehetetlenségtől. Segíteni akart, enyhíteni akart a lány fájdalmain, egyszerűen nem tudta elviselni, hogy szenvedni lássa.
Az éjszaka folyamán rá jött, hogy ezen túl bármilyen messze is kerüljön Kushinától, örökre mellette fog maradni. Egymásnak lettek teremtve. Ő az életpárja. Rögtön meg érezte, amikor találkoztak. De eddig nem igazán akarta elfogadni. Hisz ő még is csak egy ember, bár mit is mondjon Jiraiya. Kushina nem vámpír, és nem lesz az.
Azzal, hogy elfogadta magában, Kushina az ő életpárja, százszorosára erősödött a kapcsolata a lánnyal. Érezte, látta, hallotta, amit a lány. Tudta, hogy rémálmai vannak. tudta, hogy fájdalmai vannak, és érezte, hogy Chiyo viselkedése zavart keltett benne.
A lányon keresztül érzékelte, hogy Chiyo rá akar hangolódni, ezért először figyelmeztetőileg egy kevés erő hullámot küldött felé. Majd mikor a nő másodszor is megkísérelte a kapcsolódást, agresszívabb, parancsolóbb erőt küldött. Ezért is sietett vissza olyan nagyon. Nem akarta, hogy még egyszer megpróbálkozzon. 
–          Szöszikém, át tudnál vinni Mikoto szobájába? - bámult boci szemekkel a megdöbbent fiúra Kushina.
–          Gyere, vöröském. - mosolygott és a karját nyújtotta a lánynak Minato.
Amint összeért a kezük, egy kevés energiát küldött a lány testébe, hogy enyhítse a fájdalmait.
Rögtön érzékelte a változást. A lány arca kisimult, görcsös teste megkönnyebbült. Sokkal jobban érezte magát.
–          Kösz. - fogadta el a gesztust, a fiúba karolva át bicegtek a szomszéd szobába.            
 
Mikor megérkeztek Mikoto idegenkedve pillantott feléjük.  
Nem ők voltak az egyedüli látogatói a nőnek, Fugaku és Chiyo doktor nő is ott álltak mellette. Mikoto megviseltnek tűnt. Zavarodottan bámult körbe a kis társaságon, ami körül állta őt.
Minato figyelmeztető pillantást küldött a doktornőnek, majd közelebb sétáltak az ágyhoz.
Chiyo nem tudott mit tenni, meghunyászkodva bámult a Namikazéra. Fugaku persze észre sem vette a miniatűr hatalmi párbajt, ami alatt Minato leszögezte, ő a leghatalmasabb köztük.
A másik férfi aggódva figyelte kedvese zavarodott arcát. Perpillanat mindent meg tett volna azért, hogy helyre hozza a hibákat. Vetett egy könyörgő pillantást Minatora. Csak engedéllyel hozhatta helyre a nő emlékeit. 
–    Kik maguk? - szólalt meg hosszú idő után.
Kushina holt fehéren állt az ajtóban Minatora támaszkodva. Fugaku és Minato nem nagyon lepődtek meg a lány reakcióján.
–    Mi az utolsó emléked? – fordult felé Chiyo.
–          Tessék?
–          Mi az utolsó emléked? - ismételte meg magát türelmesen a nő.
–          Hát... nem is tudom. Azt hiszem... - fogta fejét Mikoto. – A vízbe vettem magam. - szólalt meg pár perc múlva.
–          Jól figyelj ide Mikoto, felismered a körülötted állókat?
–          Nem. 
–          És emlékszel a tegnapi napra?
–          Nem.
–          Mikoto te amnéziában szenvedsz. - közölte vele Chiyo. – Most hozok neked valamit, amitől reméljük, hogy visszatérnek az emlékeid. - fordult sarkon, majd kicsoszogott.
Kushina még mindig döbbenten állt a szőkére támaszkodva, majd elengedve a fiút barátnője ágya mellé bicegett.
Mikoto rémülten bámult az őt körül vevő idegenekre. Fugaku ismét Minatora pillantott.
-       Minato, adj engedélyt rá. Fontos nekem.
A kékszempár olyan hirtelen vetült a fekete szemekbe, hogy Fugakut hirtelenjében át járta a félelem. De pár másodperc múlva kihúzta magát. Tudta miért kapta ezt az erő löketett. Minato nem tud az ő kapcsolatukról.
-       Ő az életpárom, Minato.
Minato szemei kitágultak. Ez mindent meg változtat.
-       Megkapod az engedélyt. – bolintott rá engedékenyen a szőke. – De erről még tárgyalni fogunk apám színe előtt. Hagytad, hogy veszélybe sodródjon. 
-       Vállalom a következményeket. Csak neki ne legyen bántódása.
-       Tedd meg.
–    Nem ismersz fel?
Kushina reménnyel teli szemekkel bámult Mikotora.
–          Nem. - válaszolt őszintén és komolyan Mikoto.
–          Mikoto, Kushina vagyok. A legjobb barátnőd. Emlékezz. - könyörgött neki könnyes szemmel.
–          Hagyd Kushina. - karolta át Fugaku az Uzumakit. - Hallottad mit mondott az orvos. Amnéziás....     
–          Hallottam, de nem akarom elhinni. - törölte meg a szemeit Kushina.
Minato intett Kushinának, hogy menjen oda mellé, hogy Fugaku elintézhesse Mikoto emlékeinek visszatértét.
Kushina vonakodva, bár fogalma sem volt minek, de oda botorkált a Namikaze mellé, aki úgy helyezkedett, hogy pontosan a Fugaku és a lány között legyen. Hátat fordított Fugakunak, ám még közölte vele utolsó gondolatait.
-       Hozd helyre, de adj egy kiinduló pontot, ami visszahozza az emlékeit.
-       Úgy lesz.
Fugaku a zavarodott lány fölé hajolt, majd a homlokukat összeérintette. Mikoto megpróbált ellenkezni, de amint találkozott a tekintetük, kissé lehiggadt.
-       Hunyd le a szemed. – suttogta a nőnek, ő pedig engedelmeskedett.
Fugaku minden energiáját a nőtestébe áramoltatta. Életében először hajtotta végre a teljeses energia cserét, még is úgy hajtotta végre, mint ha egész életében ezt gyakorolta volna.
Minato tudta, hogy ezt egyedül az életpárjával képes végrehajtani. Más ember vagy vámpír belehalt volna már akkor, amikor a homlokuk találkozott.
Pár másodpercig tartott az egész, majd Fugaku elengedte kedvesét. Most már csak várniuk kell.
-       Mi lesz most? – aggodalmaskodott Kushina.  
Ekkor lépet be Chiyo egy kis pongyolát tartva a kezeiben. Oda sétált Mikotohoz és a karjaiba tette a kis csomagot.
A nő értetlenül bámult körbe a jelenlévőkre és a kis pongyolára. Chiyo hátrált pár lépést, majd mosolyogva meg állt és várta a fejleményeket. Fogalma sem volt róla, hogy Fugaku mit tett, míg ő nem volt jelen.  
A fekete hajú nő ekkor erőt vett magán, felemelte a kezét és bele pillantott a csomagba, ami a karján pihent. Döbbenten vette tudomásul, hogy egy csecsemő az.
–    Ez... - nem jutott szóhoz döbbenetében. - Ez az enyém?
–          Pontosan. - bólintott az öreg.
Fugaku árgus szemekkel figyelte kedvesét, attól tartott, nem sikerült a folyamat, ám hirtelen Mikoto szemei kitágultak, majd lepillantott a kezében tartott csöppségre. Minatoban felmerült, hogy a nő nem Fugaku valódi életpárja, csak azt hiszi az Uchiha. Hisz volt már rá példa.
Ha így van, akkor örök boldogtalanságra vannak ítélve mindketten, azok után, hogy teljes energiacserében vettek részt. Ha ez bekövetkezik, a gyereket el kell vennie tőlük, bármennyire is utálná magát érte. A kicsi nem nőhet fel harmonikátlan családban.   
–          Kicsi fiam... - bámult könnyes szemmel a karjában alvó csöppségre Mikoto. Kicsiny kis törékeny testét féltve ölelte magához, megcsókolta a homlokát, majd végig simított a pici buksiján. - Már emlékszem. - bámult körbe. – Sajnálom Kushina.
Minato megkönnyebbülve pillantott Fugakura, aki könnyezve, szipogva szorongatta az ágy korlátját.
–          Semmi baj. - mosolygott könnyes szemekkel Kushina, közelebb lépve az ágyhoz, miután kikerülte a szőkét.
–          Fugaku - bámult a kisfiú apjára –, nézd.  A kisfiúnk.
–          Gyönyörű. - bámult a törékeny szépségre Fugaku. – El sem hiszem... - ölelte magához Mikotot.
Chiyo összeszűkült szemekkel figyelte a kis jelenetet, majd hátat fordított nekik.
–          Akkor én megyek. Úgy látom itt már nincs semmi dolgom. - hagyta el a szobát Chiyo.
–          Jobb, ha mi is megyünk. – mosolygott barátnőjére Kushina.
Minden vágya volt mellettük maradi, de ez most nem az ő pillanata volt. Ez Fugakué. Minatot oldalba bökte, majd elkezdett az ajtó felé sántikálni.
–          Várj! - szólt utánuk Mikoto. – Gyertek ide! - a két fiatal mosolyogva egymásra néztek, majd oda bicegtek Minato támogatásával. Kissé zavarta Kushinát, hogy a fiúra kell támaszkodnia, de nem volt más választása.
–          Mikoto, ennél szebb gyermeket még életemben nem láttam! - nyújtotta az ujját Kushina a pici felé, majd az orrához érintette.
A pici felébredt az érintésre, majd hirtelen felsírt. De csak egy pillanatra, aztán ébenfekete szemeivel körbe kémlelte a világot mely körül vette. Kicsike karjait kinyújtva kapálózott az orra előtt. Mintha egy láthatatlan dolgot akarna elkapni. Minato megmosolyogta a dolgot, mint mindenki más, és akaratlanul a pici felé nyújtotta a kezét. A kis fiú nem tétlenkedett, megfogta apró ujjacskáival, szorosan megölelte, mint egy kis macit majd újra álomba zuhant.
–          Azt hiszem Minato, tetszel neki. - vigyorgott Fugaku.
–          Igen, én is úgy látom. - mosolygott a szőke.
–          Nevet kell adnotok még a kicsinek! - emlékeztette barátnőjét Kushina.
–          Persze. De mi legyen? - fogta a fejét tanácstalanul Fugaku. Az elmúlt napokban történt események teljesen kiverték a fejéből ezt a tényt. 
–          Én már tudom mi lesz a neve. - mosolygott boldogan Mikoto.
–          Halljuk! - kíváncsiskodott Kushina.
–          Uchiha Itachi Minato. - nézet fel a döbbent szőkére. – A megmentője után. Még meg sem köszöntem, hogy megmentetted az életünket. Ha te nem lettél volna, most nem tarthatnám a kezemben.
–          Semmiség volt. – vigyorgott szerényen Minato, minek következtében Kushina izomból oldalba vágta. – Meg tisztelő, hogy a kis Itachi az én nevemet kapta. – nyöszörögte.
–          Uchiha, az apja után, Itachi mint a nagyapja, és Minato a megmentője. Frappáns egy név. - vigyorgott Kushina.
–          Ahogy mondod.
–          De most már tényleg mennünk kell. - kapaszkodott a fiúba Kushina, jelezvén, hogy ideje magukra hagyni a gerlepárt.
–          Holnap ugye benéztek még? - nézet fel a két fiatalra Mikoto.
–          Persze.
–          Akkor jó.
–         Elnézést. - zavarta meg az idill pillanatot egy nővér. – A piciért jöttem. Vissza kell vinnem az inkubátorba. - magyarázta.
–          Rendben. - feszítette le gyengéden a pici ujjait Minato az ujjáról, majd Mikoto átnyújtotta a nővérnek a picit miután szorosan magához ölelte és homlokon csókolta. A nővér mosolyogva átvette a picit. Majd Kushinához fordult.
–          Ön bizonyára Uzumaki Kushina.
–          Igen.
–          Azt üzeni az orvosa, Chiyo doktor nő, hogy még ma haza mehet. A lábát nem terhelheti, és nem dolgoztathatja meg. Vigyázzon rá és napokon belül jobban lesz.
–          Értem, köszönöm. - bólintott boldogan, majd a nővér távozott.
–          Kushina, hogy fogsz haza menni? - érdeklődött kíváncsian Fugaku.
–          Hát… lábbal. Gondolom. - vigyorgott Kushina.
–          Nem-nem. - rázta a fejét Mikoto. – Egyedül nem engedhetem, hogy így menj haza. Még a végén valami bajod esik. Vagy valami.
–          Mikoto kérlek ne... - bámult esdeklő tekintettel barátnőjére. Tudta mit forgat a fejében a lány.
–          Minato. - vigyorgott negédesen a fiúra Mikoto.
–          Igen?
–          Megkérhetlek egy apró szívességre?
–          Hogyne.
–          Kushina mivel magatehetetlen állapotban van, és te vagy a legközelebb hozzá tartozója, aki a gondját viselhetné, mivel engem leköt a kórház és Itachi. Fugaku pedig rólunk gondoskodik, megtennéd, hogy gondját viseled?
Minato döbbenten pillantott le a mellette forrongó vörös lányra. Legszívesebben örömittasan ölelte volna magához Mikotot a remek ötletért, de hülye azért nem volt. Más életpárjához hozzá érni szigorúan tilos volt. Még ha távol voltak egymástól, az érintettnek az életpárja rögtön értesült mindenről, ami a párjával történt.
Az, hogy ő vigyázzon Kushinára jó indoknak tűnt, hogy mellette maradhasson, és vigyázhasson rá. Így legalább nem kell az ablakban kémkednie utána. Ám mielőtt válaszolhatott volna, Kushina tiltakozott.   
–          Nem! - vágta be a hisztit. - Nem hagyom!
–          Pedig kénytelen leszel. A bátyád és az anyukád nincs itt, hogy gondodat viselje.
–          Mikoto te aljas... - sziszegte tehetetlenül, mert be kellett látnia, egyedül nem boldogult volna. Ilyen szerencsétlen is csak ó lehet.  
–          Nincs mit Kushina. - vigyorgott elégedetten Mikoto.
Fugakut a röhögés kerülgette, Minato vigyorogva hagyta el a szobát. Nagyon úgy tűnt, Kushina robbanni készül, és nem szívesen lett volna mellette abban a pillanatban.
–          Most ezt mér tetted?! - eset a lánynak, amikor hallótávon kívül került a szőke.
–          Mert talán szereted ezt a majmot! – felelte nyugodtan Mikoto. – Ezzel szívességet tettem neked! Lásd be te idióta!
–          De én nem akarom, hogy Ő vigyázzon rám! – akadékoskodott továbbra is Kushina. – Te meg ne röhögj! Mert fájós lábbal rúglak bokán! - fenyegette vörös fejjel Fugakut.
–          Sajnálom... - röhögte a férfi. – De nem lehet ki bírni nevetés nélkül. Ezt jól megkaptad!
–          Pokollá fogom tenni az életét! Tudod jól Mikoto! - fonta keresztbe a karjait durcásan.
–          Tudom. De azt is tudom, hogy ő is a tiédet. - vont vállat egykedvűen. - Nem tagadhatod, hogy szereted.
–          De igen is tagadom!
–          Kushina kérlek...
–          Mikoto, miért kell mindig ezt csinálnod velem? - adta meg magát kelletlenül.
–          Mert a javadat szolgálom vele.
–          Na persze. - morogta az orra alatt az Uzumaki.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Bringafox, 2012.10.01 20:16)

JAAAAAAJJJDEJÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!! Szuppper! Kushina úgyis végül megadja magát xD grat! Jöhet a következő! xD :DD ^.^

Re: -

(nino, 2012.10.01 20:57)

Örülök, hogy tetszik. :D
Ne hogy azt hidd, hogy megadja magát. ;) Nem olyan fából faragták!
Sietek, amint tudok. :)

-

(Saku, 2012.09.19 18:34)

Nagyon jó lett. Annyira aggódtam, mikor Mikoto amnéziás lett, de jól megoldottad a problémát:D Uchiha Itachi Minato, milyen jól hangzik:DDD Rohadt jó lett ez is, remélem nem sokára hozod a kövi részt:3 Nagy rajongód vagyok.D

Re: -

(nino, 2012.09.19 18:40)

^^ Hát, már nem emlékszem, hogyan oldottam meg, de mindj. vissza olvasom:"D
Tényleg tetszik a név?:"D Ennek örülök! ^^ Hát, a következő részt émg jól ki kell dolgoznom, de ha minden jól megy hétvégére hozom. :) Örülök, hogy a "rajongóm" lettél^-^