Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.fejezet

2012.07.27

 

* * *

3.


 

Már több hónapja ott hagyta a falut, és még mindig nem bánta meg a döntését. Minden kép el kellett jönnie, nem az ő stílusa volt az az életvitel, feszélyezte az a nyugodt légkör ami a falut körbe lengte. Most, hogy egyes egyedül kóborolt az országban, sokkal szabadabbnak érezte magát. Ez volt az ő otthona. A természet.

Következő úti célja egy kis város volt, Kotagure, nem messze Konohától terült el.

Amint betért a faluba erős késztetést érzett, hogy tegyen egy rövid látogatást szülőhazájába is. De rögtön el vetette. Miért menne vissza? Nem várja ott semmi.

Semmi és senki, kivéve talán azt, aki mindig is várt rá: Sakura.

Azon töprengett, hogy vajon még most is vár-e rá. Remélte, hogy igen. Előbb utóbb magával akarta vinni. Mikor legutóbb magára hagyta, megfordult a fejében, de rögtön el is vetette. Nem akarta veszélynek kitenni. A faluban sokkal nagyobb biztonságban volt, főleg hogy Naruto vigyázott rá. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy a szőke rögtön szárnyai alá vette. Legutóbb is ezt tette, tartotta a lelket a nőben, míg ő oda volt. A különbség a két eset között most csak az volt, hogy nem rossz szándékkal lépte túl a kapukat. Egyszerűen szabadságra volt szüksége, megkérte Sakurát, hogy ne keresse, félt, hogy ha utána eredt volna, akkor valami történt volna vele. Azt viszont nem tudta volna megbocsájtani magának.

Gondolat menetét egy beszélgetés szakította félbe, amiben elég sokszor megfordult a „Konohai” szó. Közelebb állt a beszélgetőkhöz, hogy jobban hallhassa miről szól a csevej.

  • ...úgy hallottam az egyik ott élő rokonomtól, hogy már megválasztották az új Hokagét – mesélte egy köténykés öreg néni.

  • Valóban? Ki hitte volna. Ezek a mai fiatalok – csóválta meg a fejét rosszallóan a másik, testesebb nénike. – Az ember azt hitte volna, hogy Lady Tsunadát fogják megválasztani újra. Mond, Kalde, Ki került a helyére?

  • Egy fiatal kölyök...

  • Látod, látod – bólogatott bizonyítékul az igazához. – Már megint valami fiatal suhanc! Megmondtam! Megint ugyan az a nóta mint évtizedekkel ezelőtt. Fiatalok, ch! Mind kihullanak, mint a tejfog.

  • Hagyd el, Sayako – intette le Kalde. – Ez most más. Ez a gyerek...., no, hogy is hívták? Szóval ez a kölyök, nagy tetteket vitt véghez. Most pedig épp házasodni készül.

  • Házasodni? – ízlelgette a szót Sayako, majd elégedetten bólintott – Jól teszi. Remélem valami erős nőcskét fogott ki, aki néha napján helyre teszi a kobakját. Mindig is mondtam, hogy a nők kezébe való a vezetés!

  • Ne gyere megint a hülyeségeddel Sayako – intette le újfent Kalde.

  • Akkor is igazam van – tartott ki álláspontja mellett makacsul.

  • Ugyan már!

  • Azt tudod, hogy ki lesz a menyasszony?

  • Annyit tudok csak, hogy híres szanitéc.

  • Egy orvos? Hm, kitudja? Talán jobb is.

  • Meg van – derült fel hirtelen Kalde arca.

  • Még is mi, Kalde?

  • Az – mutatott remegő kezével egy plakátra –, az a kölyök az új Hokage!

Sayako és Sasuke is a plakát felé fordult, ami egy bolt kirakatának az üvegét terítette be.

Meglepetten nézett farkas szemet Narutoval, végül kisimult az arca és érdektelenül bámult rá. 14.jpgnaruto.png

 

 

 

 

Számított rá, hogy hamarosan befog következni ez is. De az kissé meg döbbentetten, hogy házasodni készül. Egy orvosi ninjával, egy híres orvosi... Sakura! Ki lenne más? A falu legjobb szanitéce Sakura volt Tsunade után, és erősen kételkedett abban, hogy a szőkét venné el.

Dühösen, kétségbe esetten guggolt a plakát tövében, jobb kezével a fejét támasztva.

Hogy merte elvenni tőle Sakurát? Hogy bízhatott meg benne? 16.jpg

Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy Naruto így kihasználta a helyzetet. Miért tette volna? Bosszúból?

Nem, egyszerűen képtelen volt elhinni. A nő, akit szeretett épp megházasodni készült? Sakura... miért mondott igent? Kényszerből? Vagy talán azért, hogy valakit legyen mellette?

Ez az elmélete sokkal valószínűbbnek tűnt számára, és sokkal elfogathatóbb is volt. Mi tévő legyen?

Tehetetlennek érezte magát. Idegesen, dühtől remegve állt fel a bolt mellől és ugrott fel egy ház tetejére. Minden kép elakart tűnni.

Miközben kifelé tartott a városból eszébe jutottak a régi emlékek, amikor genin ként Naruto magával rángatta, hogy Sakura után kémkedjenek. Már akkor észre vehette volna, hogy az Uzumaki gyengéd szálakat fűz Sakura iránt, de nem törődött vele. Biztos volt benne, hogy esélye sincs Sakuránál, hisz a lány kisiskolás koruk óta utána epekedett. Éveken keresztül várt rá, és amikor visszatért boldogan fogadta vissza. Egy ideig szentül hitte, boldog életük lehet. Aztán erős vágyat érzett, hogy elmenjen egy kis időre. Azt gondolta, az a pár hónap, míg távol van, meg sem fog kottyanni Sakurának.

Azon töprengett, hogyha megígérte volna, hogy visszatér, minden más kép alakult volna?

Dühösen fékezett le egy szikla szirten, amiről teljes nagyságában láthatta a falut. Olyan mérhetetlen düh kerítette hatalmába, hogy legszívesebben azonnal Naruto keresésére indult volna, egyetlen egy szándékkal: hogy megölhesse.

Szándékát egyedül a döbbenete akadályozta meg: Itachi lebegett a szeme előtt.

  • Itachi? Mit keresel te itt? Halottnak kéne lenned!

  • Fontos dolog miatt kerültem vissza. Miattad vagyok itt.

  • Miért? Megint az Edo Tensei...?

  • Már mondtam egyszer, miattad vagyok itt.

  • Miért?

  • Tudom mire készülsz, Sasuke. Ne tedd.

  • Mégis honnan tudhatnád mire készülök? – kiabált bátyjával.

  • Minden lépésedről tudok.

  • Szóval eddig is itt voltál? Akkor miért csak most jelentél meg?!

  • Már megint őrültségen jár az eszed. Nem ölheted meg a Hokagét.

  • Naruto számomra nem több egy szemét csalónál. El vette tőlem Sakurát!

  • Nem. Tudod jól, hogy ez nem így történt. Te hagytad el újra azt a nőt. Miért okolsz mást, a saját hibáid miatt?

Sasuke szenvtelenül bámulta Itachi áttetsző alakját. Tudta jól, hogy Itachinauchiha-sasuke_28062_4.jpgk igaza van, de tehetetlenségében nem talált jobb megoldást, mint a bosszút.

  • Akkor is...

  • Ne makacskodj, kisöcsém.

Tehetetlen dühében folyni kezdtek a könnyei. Itachi egy lágy mosollyal az arcán pillantott le öccsére, majd közelebb úszott hozzá. Legszívesebben megölelte volna, de képtelen volt rá.

  • Még is mit kéne tennem?

  • Hagyd élni őket.

  • Nem tehetem – rázta meg a fejét, ám mire felpillantott Itachi eltűnt.

Megtörölte könnyáztatta szemeit. Nem érdekelte Itachi intelme, véget akart vetni Naruto boldogságának. Ha ő nem kaphatja meg Sakurát, akkor Naruto sem részesülhet a nő nyújtotta boldogságban. Elszántan indult el a faluba. Már éjszaka volt, mire oda ért.

Volt egy olyan sejtése, hogy vagy Sakuránál van, vagy a régi otthonában. Először a régi otthonában kereste az Uzumakit, reménykedve, hogy rosszul tudja a dolgokat és egy másik nőről van szó, de mivel ott nem találta, őrjöngve vágta falhoz a kezéhez legközelebb eső tárgyat: a csapat képüket.

Megilletődve bámult a szilánkok közt árválkodó képre. Közömbös arckifejezéssel guggolt le elé és szedte ki az üvegdarabkák közül. Kifejezéstelen tekintettel bámult önmagára. Majd a szőkére vándorolt a tekintete, és végül Sakurán állapodott meg. Mérhetetlen fájdalom hasított a szívébe. Mindent elvettek tőle gyerekként, és most, felnőtt ként is elveszik tőle azt, akit szeret. Dühösen tépte ketté a képet. Összegyűrte azt a felét, amelyen Naruto szerepelt, amint pedig Sakura volt, azt eltette.

Gyűlölettől fűtve indult el az egy kori otthona felé, Sakura lakásához. Amint oda ért fontolóra vette, hogy észrevétlenül belopakodik és álmában megöli Narutot. De rögtön el is vette, szemtől szemben akart végezni vele. Látni akarta, hogyan szenved a kezei között. Ott létét jelezve, dörömbölni kezdett az ajtón.

A túloldalról halk szitok áradat szűrődött ki, majd Naruto kiáltása közvetlen az ajtó felől.

  • Sakura, nézd meg a kicsit. Felébredhetett a dörömbölésre!

Halk matatás jelezte, hogy Naruto az ajtóval babrál, majd álomittasan résnyire tárta azt, miközben magyarázni kezdett. 23.jpg

  • Shikamaru ha megint... – kezdett el fenyegetőzni, ám amint megpillantotta Sasuke jeges tekintetét idegesen, összevont szemöldökkel bámult rá. – Te meg mit keresel itt?22.jpg24.jpg

Sasuke szó nélkül hátat fordított neki, majd intett, hogy kövesse, aztán eltűnt. Anélkül, hogy mondta volna, Naruto így is pontosan tudta hová ment, a vízeséshez, ahol gyerekként megküzdöttek.

  • Sakura, van egy kis elintézni valóm oda kint, mindjárt visszajövök – kiáltott be a szobájukba, miközben magára kapta a narancssárga melegítőjét.

  • Hová mész? – dugta ki a fejét a szobából kíváncsian Sakura.

  • Visszajövök – mosolygott biztatóan a nőre. – Ne aggódj, drágám.

  • Siess, Narume már kezd nyűgös lenni, azt hiszem téged akar.

  • Úgy lesz. Figyelj, miután elmentem, minden ablakot és ajtót zárj be. Emlékszel még arra a pecsétre, amire tanítottalak?

  • Ami védő mezővel vonja körbe a házat? Persze, miért? – kérdezte gyanakodva.

  • Alkalmazd – lépet ki az ajtón.

  • Naruto! Mi történt? – futott utána, de amint találkozott a pillantásuk, megtorpant az ajtóban. – Vigyázz magadra, kérlek.

  • Miattam ne aggódj, én vagyok a Hokage. Vigyázz Narumére, ne enged ki a karjaidból míg vissza nem jövök. Ha nem térnék vissza – lépett Sakurához, és a karjainál fogva magához húzta, – ne gyere utánam, rendben?

  • Megijesztesz Naruto – suttogta rémülten Sakura, s hosszú hajának egy tincsét füle mögé tűrte. – Ki volt az?

  • Senki – ölelte magához szorosan. – Ne aggódj, ez csak egy kis óvintézkedés, visszafogok térni! – engedte el, majd felugrott a szemben lévő ház tetejére.

Rémült, kétségbe esett tekintettel bámult az elszánt férfi után, félt, hogy elveszítheti. Volt egy olyan sejtése, hogy a látogató Sasuke volt. De erőt vett magán, hisz Naruto bízott benne, így neki is bízni a kellett. Halkan becsukta férje után az ajtót, és neki állt elvégezni, amivel megbízták.

 

Naruto ökölbe szorított kezekkel tartott a vízesés felé. Fogalma sem volt róla, hogy miért jelent meg náluk Sasuke, de amit a szemeiben látott, abból nem számított túl sok jóra. Tudta, hogy Sakura már elvégezte amivel megbízta. Legalább ők biztonságban voltak.

Voltak elképzelései, hogy miért is tért végül vissza az Uchiha, de nem mert volna fogadni rá, egy dologban viszont biztos volt, Sakura szerepet játszott benne.

Elszánt tűzzel a szemében közeledett egyre jobban a kijelölt hely felé, nem fogja hagyni, hogy akár egy újjal is hozzá érjen Sasuke a feleségéhez. Többet nem fogja engedni, hogy a közelébe menjen, beszéljen vele, vagy akár csak rá nézzen. Amíg ő a férje, addig több fájdalom nem érheti Sakurát. Megfogadta, amikor az oltár előtt kimondták a boldogító igent. És nem állt szándékában megcáfolni az ígéretét. Nem beszélve a pár hetes kislányukról, Naruméról. Amilyen őrült düh vezérelte Sasukét, még azt is kinézte belőle, hogy a lányukat megtámadja, és azt nem engedhette meg. Az ő lányához, senki sem nyúlhatott következmények nélkül.

A vízesés mellett álló szobrok egyikén már várt rá az Uchiha. Megvetette lábait nem messze tőle.

  • Miért tértél vissza? – üvöltötte túl a vízcsobogásának zaját.

  • Jöttem visszavenni azt, ami jogosan engem illet – jött a higgadt választ.

  • Ha Sakurára gondolsz, felejtsd el. Amikor átlépted a falu kapuját, örökre elveszítetted. Nincs jogod itt lenni, és őt követelni magadnak. Tűnj el!

  • Mitől lettél ilyen nagy fiú, idióta? – nézett végig rajta szánakozó mosollyal az arcán Sasuke. – Visszatértem. Te pedig, míg távol voltam, szemtelenül lenyúltad a csajomat.

  • Nem kellett lenyúlnom, magától jött.

Parázsló tekintettel termett egy szempillantás alatt Naruto mellett, majd behúzott neki egy hatalmasat. Naruto végig repült a fák között, magával sodorva nem egy egészséges törzset.

Kiköpte a szájában összegyűlt vért, megtörölte az állát, majd kimászott a facsonkok közül. Sasuke párlépésre állt tőle, gyilkos fény csillogott a tekintetében.

  • Azért jöttél vissza, hogy megölj? – kérdezte cinikusan.

  • Szépen fogalmaztál – lépett oda hozzá Sasuke. – Én inkább úgy fogalmaztam volna, hogy: jöttem kitaposni a beled.

  • Mire fel?

  • Nem volt jogod elvenni tőlem Sakurát!

Naruto dühösen meredt a jogtalanul őrjöngő férfira.

  • Aljas szemétláda! – vágta állkapcson Naruto.

Az Uchiha döbbenetében hanyatt esett, számított rá, hogy Naruto visszafog ütni, csak arra nem, hogy ilyen váratlanul. Feltápászkodott, majd azzal a lendülettel, amivel talpra állt, gyomron rúgta az Uzumakit.

  • Csak ennyit tudsz? Te, a nagy Hokage! – gúnyolódott Sasuke, majd őrültek módjára fel nevetett.

Naruto halk kuncogásban tört ki, majd nevetéssé fejlődött. Felállt, miközben megvetően bámult az öntelt Uchihára. Már réges-rég túlszárnyalta Sasukét. Olyan erő birtokában volt, amiről ő csak álmodni mert. Lepecsételve hordozta magában az erőt, még Sakura pecsételte le, hogy megóvja Narutót a meggondolatlan tettektől. Ez az egy szerencséje volt Sasukének.

  • Feltudnád törni, könnyedén – jegyezte meg egy belső hang a fejében.

  • Tudom, Kurama.

  • Akkor még is mire vársz? Nem értem. Ez az Uchiha ivadék, a családodat fenyegeti. Én a helyedben megölném – közölte közönyösen a róka.

  • Te talán igen, de én ígéretet tettem.

  • Akkor engedd, majd én – dörmögte. – Én nem tettem ígéretet.

  • Tudod jól, hogy nem fogok bele egyezni – mosolygott keserűen Naruto.

  • Még is mi olyan vicces? – szűkültek össze a szemei Sasukénak.

  • Csak az, hogy már rég halott lehetnél.

Sasuke dühtől vezérelve, a haragtól elvakulva neki rontott Narutónak, és a nyakánál fogva az egy fának szegezte.

  • Itt az ideje, hogy elhallgass, mindörökre.

Naruto szánakozó pillantást vetett barátjára, majd mosolyra húzódtak véres ajkai.

25.jpg

  • Mit fogsz tenni, miután megöltél? A Hokage vagyok.

  • A falusiak örülhetnek, hogy megszabadítom őket egy ilyen gyenge láncszemtől.

  • Ó, valóban? Gyenge lennék? Mondd csak, Sasuke, kíváncsi vagy egy titkomra? – pillantott barátságosan a tanácstalan szempárba. – A hasamon lévő pecsét átfejlődött, amikor magamba szívtam a farkas-démonok erejét. Olyan korlátlan erő lappang bennem, amivel az öt nemzetet könnyedén eltiporhatnám. Nem véletlenül engem választottak Hokagénak, barátom – pillantott szánakozóan a férfira, amint tudatosult abban, hogy mit is mondtak neki. – Van egy kör a pecsét körül, Sakura helyezte fel, az tartja fogva az erőmet. Tudod miért nem használom ellened? Mert megígértem neki, hogy soha nem fogom feltörni nélküle. És mert a barátomnak tartalak, még annak ellenére is, hogy a feleségemet élete során többször is megsebezted. És most épp újra fájdalmat próbálsz okozni neki, neki és a családjának. Nem beszélve arról, hogy a gyermekünk életére törsz ezzel. Szerinted mi fog történni az után, hogy meghaltam?

Sasuke szorítása enyhült Naruto nyakán, amint elértek a férfi szavai a tudatáig. Gyerek? Még is milyen gyerekről beszél? Valóban olyan erős lenne, mint ahogy azt állítaná? Bizonytalanul tűrte fel a szőke pólóját. Nem hazudott, valóban ott volt a jel, amit Sakura rátett. Tényleg ennyire megkeserítette volna nő életét? Nem akarta el hinni, hogy ami történt, az mind miatta volt. Olyanért akarta megölni a legjobb barátját, amiről Naruto nem is tehetett. Hisz, nem az ő hibája volt, hogy Sakura végül őt választotta. Ha nem hagyta volna el Sakurát a saját önző érdekei miatt, akkor talán most az ő felesége lett volna. Eszébe jutott Itachi intelme. 27.jpg

  • Sakura... szült? – suttogta önkéntelenül is.

  • Párhete született a kicsi Narume Uzumaki, Sasuke – mosolygott egy boldog és büszke apa mosolyával a döbbent férfira, ahogy felrémlett lelki szemei előtt a pillanat, amikor megszületett a pici és először a karjaikban tarthatták.

  • Na-narume?

  • Igen – bólintott elérzékenyülve Naruto.

Tisztán emlékezett lányuk születésének minden egyes pillanatára. Sasuke teljesen magánkívül, sokkos állapotban eresztette el Narutót. Ennyire elkésett volna? Döbbenten ült le a földre, és temette kezeibe az arcát.

  • Naruto... – suttogta megsemmisülten.

  • Sakura tovább lépett. Már nem csak egy egyszerű medikus ninja, aki odáig volt érted, Sasuke. Most már egy boldog anya, aki csak is a gyermekéért él.

  • Szeret?

  • Hogyan?

  • Szeret téged?

  • Igen – simította végig hüvelyk ujjával a karika gyűrűjét. – Azt hiszem, igen.

  • Mondd, mióta? Mikor itthon voltam, már akkor is...?

  • Miután elmentél – igazította meg magán a felsőjét, és letörölte az arcáról a rátapadt sárt és vért. – Adok egy tanácsot – nyújtott kezet a férfinak, és felsegítette. – Tűnj el, tedd túl magad a dolgon, és ha már tudsz józanul gondolkodni gyere haza. Mint a Hokage engedélyezem a visszatérésed. – fordított neki hátat. – De nem fogom engedni, hogy bántani merd a családom. – pillantott vissza a válla fölött fenyegetően.

  • Nem kell aggódnod – nyújtott kezet.

Naruto gyanakvóan méregette Sasukét, ám a férfi szemei megbánást és beletörődést tükröztek. Bólintott, majd kezet rázott Sasukéval.

  • Elfogsz menni?

  • El. Nincs miért a faluban maradnom.

Naruto megértően bólintott.

  • Ha bármikor visszatérsz, keress fel.

  • Sajnálok mindent, Naruto – bámult őszintén a tengerkék szemekbe.

A szőke arcán hatalmas vigyor terült szét, majd hátba csapta az Uchihát.

  • Ha többet nem próbálsz meg megölni, esküszöm maradhatunk legjobb barátok.

Sasuke hálásan bólintott egy aprót.

  • Üdvözlöm Sakurát... és Narumét.

  • Átadom – bámult a távolodó Uchiha után, majd hirtelen utána kiáltott. – Sasuke!

  • Mondd – fordult vissza Sasuke, az arcára tapadt vért törölgetve.

  • Naruménak még nincsenek kereszt szülei. Lennél a keresztapja?

Megilletődve bámult az Uzumakira Sasuke. Ő, mint keresztapa? Pont annak a gyermeknek legyen a keresztapja, akinek az anyja a volt barátnője? Döbbenten tátogott, értelmes szavakat nem tudott kimondani hitetlenségében.

  • Megzakkantál? – bökte ki végül.

  • Csak amennyire te is. És perpillanat, kettőnk közül, te vagy a zakkantabb – nevetett rá Naruto.

Sasukénak be kellett látnia, hogy igaza van a szőkének. A fejét ingatva mosolygott halványan.

  • Rendben. De csak egy feltétellel.

  • Na még mit nem! Még te akarsz feltételeket szabni? Párperce még megakartál ölni! – kérte ki magának Naruto.

  • A feltételem, hogy mondd meg Sakurának azt üzenem, bocsásson meg. Megbántam a tettem, vigyázz rá helyettem is. Rendben?

  • Te tényleg zakkantál – rázta meg a fejét hitetlenül Naruto, végül vigyorogva Sasukéra nézett. – Bízhatsz bennem. Az életemet is feláldoznám Sakuráért – bámult halál komolyan a fekete íriszekbe.

Hálás pillantást küldött felé, majd hátat fordított Narutónak és elindult az ellenkező irányba.

  • Sasuke.

  • Hm?

  • Sakura már rég megbocsájtott neked – közölte egy mosoly kíséretében, majd eltűnt.

Sasuke erőlenül ült le a földre, és élettelenül bámult maga elé. Anélkül is, hogy háta fordult volna, tudta, Itachi ott van.

  • Nem ölted meg.20.jpg

  • Gyerekük van.

  • Ez neked sosem jelentet akadályt. Szóval?

Sasuke maga elé húzta a térdeit és rákönyökölt.

  • Nem akartam, hogy Sakura még jobban szenvedjen.

  • Bölcs döntést hoztál.

  • Itachi.

  • Igen?

  • Sajnálom.

  • Nem a te hibád, előbb utóbb meghaltam volna.

  • Nekem kellene most halottnak lennem.

  • Ha így lenne, akkor most nem itt beszélgetnénk, buta kisöcsém.

  • Nem tettem meg, még is visszatértél. Miért?

  • Figyelmeztetni jöttem.

  • Miről?

  • Hamarosan, érted kell jönnöm.

  • Már mint... meg kell halnom?

  • Igen.

  • Szabad ezt tenned? Értesítened?

  • Nem, de az öcsikém vagy, mindig melletted leszek.

  • Igazából, nem bánt a dolog, ha meg kell halnom, ám legyen. Már bele fáradtam.

  • Nem kell félned, nem fog fájni.

  • Mikor... mikor jössz értem?

  • Még van egy kis időd – kezdett eltűnni Itachi. – Ne aggódj, melletted leszek.

  • Köszönöm.

  • Már mondtam, az öcsém vagy, nem hagylak magadra, soha – tűnt el Itachi.

Magába roskadva ült még egy darabig az elhangzottakon gondolkodva. Az egyetlen amit sajnált, hogy nem nézhetett a zöld szemekbe, hogy személyesen kérjen bocsánatot, és hogy nem láthatta Narumét.

Volt egy olyan érzése, hogy ha még most el indulna hozzájuk, már akkor is késő lenne. A maradék idejét arra akarta használni, hogy olyat tegyen, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie.

Feltápászkodott és elindult a falu irányába. Az Uchiha birtok még most is le volt zárva, de ez nem akadályozta meg a szándékában. Besétált a temetőbe, majd letérdelt a szülei sírja mellett. Egy üres kőtömbre ráfaragta a bátyja nevét, majd a szülei sírja mellé állította. Mindhárom szerettének elmondott egy imát, majd napkeltéig bámulta a mozdulatlan sírokat, és végig gondolta az egész életét, s megbánva a tettei nagy részét. Pirkadatkor elhagyta a falut, és a végzet völgye felé vette az irányt. 25-.jpg

 


 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Elevated Blood Insist upon associated with older people

(ALeneuriideare, 2018.10.08 11:37)

Poids est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent prendre offre sang loin de votre coeur. Chaque temps votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang a tous egards vos arteres a la prendre facilement de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-fonctionnement/

Record blood weight (hypertension)

(AfaraKnone, 2018.08.03 17:03)

Poids est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque culture votre moelle bat, il pompe le sang tout au long vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-livraison-express-france/