Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet

2012.07.19

 

* * *

1.

 

Hetek teltek el azóta, hogy Sasuke újra eltűnt a faluból maga után hagyva Sakura összetört szívét. Naruto forgolódva próbálta megtalálni az ágy legkényelmesebb pontját. Végül keresztbe elterült.7.jpgtumblr_lyshk4qyfy1r1bq6d.gif

Sakura nyugalmát egy hangos horkolás zavarta meg, aminek a gazdája pár centire tőle terült el. Morcosan ült fel az ágyban, tudomásul véve, hogy lőttek az alvásnak. Naruto már megint az egész ágyát elfoglalta. Összeráncolt homlokkal mérte végig a férfit. Végül egy jól irányzott rúgással letaszította az ágyról. Naruto rémült kiáltás kíséretében pattant talpra.

Az első gondolat, ami az eszébe jutott, hogy küldetésen van, és épp megtámadták őket. Így félálmában rávetette magát az ágyra. Sakura – pillanatnyi győzelmével megelégedve –, húzta volna magára a takarót, ám Naruto támadása következtében sikítva lökte le magáról a nála jóval súlyosabb férfit. Nagyot koppanva ért földet – ismét – az Uzumaki. Végül morcosan, hóna alatt a párnájával bámult az ágyban fekvő nőre.

  • Már megint azt csináltad – morogta.

  • Már megint elfoglaltad az egész ágyat! – öltött nyelvet Sakura, hátat fordítva neki.

Morcosan, morogva, leginkább magának motyogva elhagyta a szobát, ám amint tudatosult benne, hogy a párna még nála van, visszafordult és az ajtóból hozzá vágta a nőhöz. Diadalittasan hagyta el a szobát és csörtetett le a konyhába, hogy a szokásos kávé adagokat elkészítse.

Már vagy három hete Sakurához költözött, így elég otthonosan mozgott a lakásban. Sőt, ami azt illeti, mióta Sasuke magára hagyta a Harunót, eléggé összemelegedtek. Egész nap együtt voltak, közösen csináltak minden, együtt aludtak, és csak akkor vállaltak el küldetést, ha mindketten részt vettek benne. Nagyon úgy tűnt, végre túl tette magát az Uchiha csapásán.

Sakura kócosan, morcosan lépet be a konyhába, ahol Naruto már javában sürgött-forgott.

  • Még egy ilyen éjszaka, és esküszöm a kanapén fogsz aludni – fenyegetőzött.

  • Ugyan – mosolygott elnézően a nőre, mintha nem neki szólt volna az elhangzott fenyegetés.

  • Komolyan mondom! – bizonygatta Sakura. – Folyton elfoglalod az ágyat, horkolsz, és ha lelöklek, mindig rám veted magad, mert azt hiszed, küldetésen vagy és megtámadtak! – vetette a férfi szemére.

  • Oké – lépett a nő elé, és fel vette ő is a kesztyűt. – Te viszont folyton rugdosódsz éjszakánként, elveszed a takarót, a párnáimat is lenyúlod. Néha arra kelek, hogy sikítozol, rángat az ideg. A rémálmaid miatt van hogy nem is alszom! Nem beszélve arról, hogy a reggeli ébresztőid már két bordámba került!

Sakura vörös fejjel nézett fel a nála jóval magasabb szőkére.

  • Túl gyenge vagy – jelentette ki végül vállat vonva, ezzel is tudtára adva a férfinak, hogy nem tartja magát hibásnak a két borda miatt.

  • Ó, igen? – kapta el az épp távozni készülő nő karját és maga elé rántotta. – Gyenge vagyok mi? – suttogta az arcába. – Érdekes, éjjel egy szóval nem említetted volna, hogy gyenge vagyok – emlékezett vissza a vad éjszakára, és hatalmas vigyor terült szét az arcán.

Sakura dacosan, bíbor vörösen állta Naruto tekintetét. Aki elégedetten vigyorgott, mert tudta, megnyerte a csatát, mind ketten jól tudták. Sakura mondani akart valamit, de csak tátogni tudott az elfojtott dühtől. Végül bele tenyerelt a férfi vigyorgó arcába.

  • Pukkadj meg!

  • Igen is asszonyom! – vágta haptákba magát, majd mosolyogva felkapta és megcsókolta Sakurát. – A kávéd az asztalon. Mondd csak, híztál?

  • Kösz, és nem, nem híztam – pirított a férfira.

  • Hm, akkor tényleg gyenge vagyok.

Sakura lefejtette az erős karokat a derekáról, és megkerülve a pultot megízesítette a fekete löttyöt. Közben Naruto fütyörészve levetette magát a nappali közepén lévő kanapéra.

  • Sakura, mész ma valahová?

Válasz helyett Sakura elejtette a kezében tartott csészét, ami szilánkokra törve terült szét a konyha kövön, s a tartalma beterítette a fél konyhát, majd szájára tapasztott kézzel a fürdő felé rohant. Naruto felpattant a kanapáról, és a nő után vetette magát. Ám Sakura mielőtt elérte volna a fürdőszobát megadta magát, és a küszöbre adta ki gyomra minden tartalmát. Naruto a nő hátát simogatva a haját tartotta, hogy ne lógjon be elé. Öklendezve térdelt a padlón, majd restelkedve tekintett fel Narutora.

  • Sajnálom...

  • Semmi baj, majd én feltakarítom – segítette fel Sakurát és a kanapéhoz kísérte.

Sakura magába roskadva kuporgott a kanapén. Egyszerűen nem értette, hogy miért hányhatott. Nem volt beteg, és semmit nem evett, ami elrontotta volna a gyomrát. Értetlenkedve bámulta a tv fekete képernyőjét, s a képernyőből visszatekintő önmagát, miközben a hüvelykujja hátulját rágcsálta. Naruto párperc múlva megjelent, nyomott egy csókot Sakura homlokára, hogy éreztesse vele, nem hibáztatja, majd leült mellé.

  • Jól vagy?

  • Nem tudom – vallotta be a hajába túrva. – Miért...? Mitől...? – tette fel inkább magának a kérdést, mintsem a férfinak, azon tanakodva, hogy az elmúlt időben tett-e, evett-e olyat, ami ezt válthatta ki a szervezetéből.

  • Fel hívom Tsunadét – nyúlt a telefonért Naruto, ám Sakura elkapta a csuklóját.

  • Nem kell. Én is orvos vagyok.

  • De ő tapasztaltabb – próbált érvelni az Uzumaki.

  • Nem – rázta meg a fejét tagadóan, de nem a férfi állítását akarta cáfolni vele, hanem saját ötleteit.

  • Akkor mi legyen?

  • A kávé... – pattant fel Sakura, és beviharzott a konyhába nyomában a kíváncsi férfival.

  • Mi van vele?

  • Lejárt – nevetett fel vontatottan Sakura, kezében egy csomag kávéval.

  • Szóval ez okozta?

  • Úgy tűnik – dobta ki.

  • De... hogy lehet, hogy te rosszul lettél tőle, én pedig nem?

Minden rossz elő érzetet elnyomva magában, Sakura megrázta a fejét, majd vállat vont.

  • Ki tudja.

10.jpgNaruto elgondolkodva bámulta a csésze szilánkjait a padlón, majd szó nélkül nekiállt összetakarítani, míg Sakura egy almát majszolva letelepedett a pultra. A szilánkok fölött guggolva, kezében a lapáttal fontolgatott egy kérdést. Egy kérdést, mely elég nyilván valónak tűnt.

  • Sakura, nem vagy terhes?

Nem kellett hátra fordulnia, hogy lássa, így is tudta, hogy a nő torkán megakadt a falat. Sakura hatalmasat nyelt, majd letette az almát a pultra.

  • Nem – válaszolta bizonytalanul. – Nem hiszem, hisz védekeztünk.

  • Ha még is...

  • Nem vagyok terhes! – csattant fel Sakura mérgesen.

Naruto nem vette zokon a nő kirohanását, ez volt a legkevesebb amire számított. Kidobta a szilánkokat, egy ronggyal feltörölte a kávé megmaradt tartalmát, majd szembe fordult a dacos tekintetű nővel. De bármilyen dacos is volt a tekintete, pontosan jól tudta, hogy mi rejtőzik a dac mögött: a félelem.

Nem egy éjszakát beszélgettek át, nem egyszer jött fel ez a téma, és lett elvetve. Tisztában volt vele, hogy nem akart gyereket a nő. Túlságosan is félt, hogy elveszítheti. Ahogyan sok ninja nő is. Az ő szakmájukban, veszélyes volt, ha teherbe estek. És ha ez még is meg történt, az egyenlő volt azzal, hogy leszereltek.

  • Ha még is így lenne... – kezdett bele újra a mondani valójába, ám Sakura leintette.

  • Nincs így! Egyszerűen, csak megfeküdte a gyomrom a rossz kávé. Ennyi – mászott le a pultról, és beviharzott a szobájukba.

Naruto nagy dilemmába került. A nyakszirtjét masszírozva bámulta a szobájuk ajtaját. Ha utána megy, és újra fel hozza a témát, Sakura még dühösebb lesz, és valószínűleg az éjszakát külön töltenék. Azt nem akarta, túlságosan is hozzá volt már szokva a nő közelségéhez, nem tudta volna végig csinálni nélküle az éjszakát.

Ha viszont hagyja leülepedni a dolgot, és este vissza térnek rá, talán van rá esély, hogy élve megússza. Az utóbbi mellett döntve besétált a szobájukba, békítő szándékkal.

  • Ma be kell mennem Tsunadéhoz – ült le az ágyukra, miközben az öltözködő Sakurát figyelte.

  • Minek? – nézett rá gyanakvóan, miközben belebújt egy egyszerű fekete topba.

  • Ne aggódj, nem fogok beszélni a reggeli rosszul létedről. Ha te azt mondod, minden rendben, akkor én elhiszem – előzte meg a bajt. – Még tegnap szólt Shikamaru, amikor összefutottunk Ichirakunál, hogy Tsunade keres.

  • Ó, biztos megint küldetésre akar vinni – gombolta be a farmerját.

  • Nem hiszem. Hiszen múlthéten jöttünk vissza. Miért küldene rögtön a következő héten egy újabbra?

  • Ki tudja? Talán valami fontos dolog – bújt bele a cipőjébe.

  • Nem tudom, kiderül ha ott leszek.

  • Mikor mész? – sétált a tükör elé, és neki állt kócos haját rendbe szedni.

  • Délkörül. Megígértem Konohamarunak, hogy délelőtt gyakorlom vele a rasengant.

  • Olyan az a kölyök, mintha a kisöcséd lenne – mosolygott Sakura. – Nem kéne készülődnöd?

  • Ha tényleg a kisöcsém lenne, már nem élne – nevette el magát Naruto, visszagondolva a fiú csínytevéseire. – De, lassan össze kell kaparnom magam. És megtudhatom, hogy te hová készülsz?

  • Elmegyek bevásárolok estére, és be kell majd néznem a kórházba. Úgy hogy még beugrom Ino boltjába is.

  • A kórházba? Miért?

  • Hinata a kórházban van, nem dicsekedett Kiba?

  • Nem. Történt valami?

  • Nem lövöm le a poént. Majd kérdezd meg őt.

  • Gonosz vagy – nyújtotta ki a nyelvét Sakurára.

  • Tudom – lépett oda hozzá Sakura egy csókot nyomva az arcára. – Később találkozunk.

  • Vigyázz magadra!

  • Oké. Te is!

A fejét csóválva tápászkodott fel az ágyról, a szekrény elé sétálva előszedte az aznapi ruháját. Egy zöld póló és egy fekete térdnadrág mellett döntött, jobb híján azért, mert nem volt kedve mélyebbre benyúlni a szekrényében. Gyorsan belebújt a ruhákba, felhúzta a cipőjét és már otthon sem volt.

Bezárta maga után az ajtót, még véletlenül sem felejtette volna el. Ezzel biztosították be egymást Sakurával. Ha valamelyikük nyitva felejtette volna, az számukra csak egyet jelenthetett: örökre elment.

Fütyörészve vágta zsebre a kulcsot, miközben a gyakorlópálya felé vette az irányt. Kissé furcsának találta, hogy aki mellett elhaladt, az sugdolózni kezdett. De nem fordított különösebb figyelmet a jelenségnek. Útközben összefutott Kibával is, még időben jutott eszébe amit Sakura mondott neki, így visszafordult és a férfi után rohant.

  • Hé, Kiba! Várj meg!

  • Naruto? Mi az haver? Mi kéne? – fékezett le a férfi a nagy rohanásban.

  • Kérdezni akarok valamit!

  • Oké – vont vállat az Inuzuka, aki szemmel láthatóan majd ki csattant a boldogságtól. – De gyorsan mond, mert sietek.

  • Mi történt Hinatával? Sakura szerint kórházba került, de nem mondta el miért. Nem akarta lelőni a poént – bámult kifejezéstelen arccal a még mindig vigyorgó férfira. – Szóval, mi történt?

  • Még nem meséltem? Öregem! Bocs, de annyira elvagyok havazva – nevetett fel bocsánat kérően Kiba. – Ultrahangon van.

  • Ultra... Na ne! – dobot egy hátast az Uzumaki. – Hinata terhes?!

  • Bizony – tette tarkóra büszkén a kezeit Kiba.

  • Hát öcsém, nem is tudom mit mondjak! – hüledezett még mindig Naruto. – Gratulálok! És nem f-félelmetes tudni, hogy felelős leszel, egy életért? Mi van ha elszúród? Mikor értél te meg erre?

Kiba elgondolkodott a kérdésen, kezeit leeresztette maga mellé, majd zsebre vágta. Látszott rajta, hogy jól meg fontolja a kérdést. Nem akart hülyeséget válaszolni. Naruto várakozóan, kíváncsian fürkészte a férfi kifejezéstelen arcát. Olyan volt, mintha épp most tudatosult volna benne, mi is történt.

  • Hadd kérdezzek tőled valamit – vágott bele –, miért voltál már az elejétől kezdve Sakura mellett, holott tudtad, hogy szereti még az Uchihát?

  • Szüksége volt rám. Hallottam a hangján – válaszolta.

  • Aha, na ilyen az, amikor felelősséget vállalunk valakiért. Hogy ha itt az ideje, teszed amit tenned kell, és azt hogy mit kell tenned, nem ide bent találod – bökött a halántékára –, itt születik meg minden fontos döntés – bökte mellkason Narutót a szíve tájékán.

Döbbenten bámult az előtte állóra. Nehezen akarta elhinni, hogy az aki előtte áll, már nem a bohóckodó, tréfás, szabad szellemű, mindig hülye Kiba. Hanem egy felelősségteljes, megfontolt, elkötelezett családfő.

  • Te jó apa leszel, Kiba – nézett sokatmondóan az Inuzukára.

  • Kösz! Figyu, igazak a pletykák? A Hokage látni akar?

  • Pletyka? Mióta számít pletyka alapnak az, ha valakit hívat a Hokage?

  • Nem tudom – vont vállat Kiba. – Én csak azt hallottam, hogy valami nagy dologról van szó.

  • Nagy dolog? Mi nem számít nagy dolognak ebben a faluban? – sóhajtott lemondóan Naruto.

  • A fene se tudja, Hinata terhességét is pikk-pakk felkapták, és már mindenki tud róla. Csodálkoztam is, hogy te nem.

  • Nem igazán szoktam foglalkozni a pletykákkal, tudod.

  • Értem, minden esetre én most lépek, Hinata már vár!

  • Add át üdvözletem! – intett búcsút a férfinak Naruto.

Nem akarta elhinni, hogy Hinata terhes. Szóval ezért nem látta már jó ideje. Ultrahang... Vajon milyen lehet, egy ultrahangos fotó? Ki lehet venni rajta a babát? Vagy csak egy sötét, formátlan folt? Nem tudta elképzelni a dolgot, de kíváncsi volt. Minden kép megfogja kérdezni Kibát erről, döntötte el.

Konohamaru már az edzőpályán gyakorolt, de nem igazán sikerült neki a rasengan. A látottakra alapozva akarta elsajátítani az egészet. Vigyorogva indult meg a fiú felé.

  • Elhoztad magaddal amit kértem?

  • El. De szerintem hülyeség – dobta a kezébe a zacskót.

  • Az nem baj. Csak csináld amit mondok. Na, itt ez a lufi – nyúlt bele a zacskóba és kivett egy zöldet. – A feladatod az lesz, hogy csakrával próbáld meg kidurrantani.

  • Ennyi? Hisz ez nagyon gyerekes!

Naruto mosolyogva felfújta a léggömböt, megtöltötte vízzel, és Konohamaru kezébe nyomta.

  • Nesze. Szólj ha kész vagy – heveredett le a legközelebbi fa árnyékába. – Ha ezzel végeztél, csak akkor lépünk tovább.

  • Jiraiya biztos nem így tanította volna – motyogta Konohamaru elég hallhatóan.

  • Jiraiya-sensei bölcs volt – pillantott a fiúra komolyan Naruto. – Sok olyan dolgot tudott, amiről te még álmodni sem mertél. Mellesleg, ő ugyan így tanította – jegyezte meg a lufira mutatva.

  • Akkor is baromság – morgolódott tovább Konohamaru, de azért még is neki állt a feladatnak.

Fél óra gyakorlás után Naruto feltápászkodott, és a tőle nem messze lévő fiúhoz sétált.

  • Hogy megy?

  • Jól – bámulta mogorván a tenyerében lévő zöld lufit.

  • Remek. Akkor én most megyek, keress fel, ha sikerült kidurrantani – hagyta magára.

Bízott Konohamaruban, tudta jól, hogy képes lesz rá. Nem kellett mögötte állnia, és hátulról figyelnie a gyakorlás során elért fejlődését. Bár még a fiú sem tudta, de nélküle is kimondottan jól haladt. Önmagát látta a dacos gyerekben. Ő is ilyen makacs volt, és tettre kész. Teljesen megértette, hogy valójában csak a végeredmény érdekli Konohamarut, és a gyakorlás hidegen hagyja, de muszáj megtanulnia koncentrálni.

Végig baktatott a kihalt utcán, majd betért egy könyvesboltba. Már réges-rég beakarta szerezni Jiraiya-sensei könyveit, de sosem volt rá megfelelő alkalma, vagy anyagilag volt leégve. Mindig volt valami, ami meghiúsította a tervét. De nem ma. Köszönt az eladónak, aki gyerekkorában seprűvel kergette ki a boltból, most pedig mosolyogva integetett neki a pult mögül.

Amint megtalálta a sensei könyveit, kiválasztotta azt, amelyet a vele töltött idő alatt írta, és bele lapozott.

Akármelyik oldalt is kezdte el olvasni, mindig eszébe jutottak az edzésről megmaradt emlékei. Amikor bakot kellett tartania a vénségnek, hogy betudjon kukucskálni egy fürdőbe. Vagy amikor megtiltotta neki, hogy aznap vele tartson, és egész nap a hotelban kuksolt, míg Jiraiya iszogatott és nőzött.

Nosztalgikussá tette az a könyv. Összecsapta a könyvet és a pulthoz sétált.

  • Ezt szeretném – mutatta fel az öreg, pocakos eladónak.

  • Jó választás. Bár véleményem szerint, túl sok az erotika benne.

  • Minden bizonnyal – somolygott, s látni vélte maga előtt Jiraiya átszellemült arcát, amint épp egy pikáns részen dolgozott.

Naruto kifizette a könyvet, majd zsebre vágta, és folytatta az útját. Nem kellett kiolvasnia, minden egyes betűt ismert benne, minden vesszőnek és pontnak pontosan tudta a helyét. Jobban ismerte, mint a tenyerét. De még is megnyugvással töltötte el, hogy ott lapult a zsebében.

Ahogy végig sétált az utcán, többször is megfordultak utána az emberek, és sugdolózni kezdtek. Kezdte feszélyezni a dolog, sejtette, hogy miről lehet szó. Idegessé tette, hogy mindenki összesúg a háta mögött. Mintha újra átélte volna azokat az időket, amikor még csak egy árva kölyök volt, akit mindenki gyűlölt olyanért, amiről nem tehetett, a benne megbúvó démonról.

Megpróbált nem venni tudomást a környezetéről, de egyenesen az idegeire mentek az emberek.

  • Befejeztétek? – zendült fel egy hang Naruto mellett.

A járókelők zokon vették a kérdést, és úgy téve, mintha misem történt volna, mindenki elsietett a maga kis dolgára.

  • Kösz – pillantott hálásan a férfira.

  • Már kezdtek idegesíteni – vont vállat, és rágyújtott egy cigarettára.

  • Nekem mondod? Mintha újra gyerek lettem volna – borult be a tekintete.

  • De nem vagy az – fújta ki a füstöt.

  • Francba már, Shikamaru! – legyezett maga körül köhögve Naruto. – Mi a fenéért kell bagóznod?

  • Apám! Még te teszel nekem szemrehányást? Nem én flangálok egy erotikus könyvvel a zsebemben – célzott a kis könyvecskére, ami félig kilógott az Uzumaki zsebéből. – Ahogy neked az a könyv, ugyan úgy nekem is ez az egy, ami megmaradt a mesteremből.

  • Ja persze, Asuma is nagy füstgép volt. – tudatosult Narutóban a borostás férfi legnagyobb szenvedélye. – Szép kis örökséget hagytak ránk! – csóválta meg a fejét rosszallóan, mégis mosolyogva tolta vissza a zsebébe a könyvet.

  • Ez van. Már azon se lepődnék meg, ha könyv írásra adnád a fejed.

  • Nincs az az isten – intette le a Narát.

  • Sose tudhatod. Lehet, hogy párév múlva te fogsz kukkolni a fürdőknél, és Konohamaru fog bakot tartani neked. – mutatott a felhők felé, mintha csak a jövőt akarta volna vázolni.

  • Kétlem, más jövőt szemeltem ki magamnak.

  • Pedig elég jó úton haladsz, hogy a nyomdokaiba lépj. Igaz, sanin már nem lehetsz, ahhoz kissé túl későn születtél, és rossz helyen. De a híred már így is bejárta a környező országokat. Naruto Uzumaki, aki félelmet félre dobva, bátran vetette bele magát a csaták csatájába! Démonokkal paktált le, az életét kockára tette, csakhogy megmentse az öt nemzetet! – harsogta. – Nos, valami ilyesmi lehet az, amit mondanak – fújta ki elégedetten a füstöt.

  • Túlzásokba esnek – vont vállat lemondóan Naruto.

Tisztában volt vele, tény és való volt, amit Shkamaru mondott nem volt badarság. Ő is hallott már efféle szóbeszédeket, a legjobban azt szerette az egészben, amikor kicsit feltuningolva, kiszínezve is hallhatta.

  • Merre tartasz?

  • Csak lófrálok, aztán megyek az öreglányhoz. És te?

  • Hinatát kell meglátogatnom.

  • Hogy hogy „kell” ?

  • Temari és Hinata jó barátok lettek a háború alatt, és most, hogy terhes, Temari eljött meglátogatni őt, és magával rángat engem is – meresztette szemeit az égre, érthetően jelezve abbeli szándékát, hogy szívesebben heverészne egy tetőn, az eget bámulva.

  • Sakura is elmegy meglátogatni, de nem hívott magával – jegyezte meg.

  • Mázlista.

  • Ahogy vesszük – vont vállat.

  • Tudod mit akar Tsunade ?

  • Fogalmam sincs, de Kiba szerint pletykálgatnak ezt azt. És lehet benne valami – sandított a sarokban meghúzódó pletykafészkekre.

  • Ja. Én is hallottam pár dolgot.

  • Miket?

  • Például hogy egy életveszélyes küldetésre akar küldeni. Elvileg az egyik anbu harcos tudja miről van szó. Azt rebesgetik, hogy már hetek óta megszületett a döntés, és a fickó egy vidám éjszaka után kifecsegte a dolog egy részét. De kitudja mi lehet a valós alap? Azóta már több változat is kering a faluban.

  • Én miért maradok ki mindenből? – kérte számon Shikamarun.

  • Talán mert Sakurával vagy folyton, vagy küldetésen. Mióta Sasuke újra olajra lépett, és te pátyolgatni kezdted Sakurát, azóta, nos, hogy is mondjam... Megszűntél létezni a külvilág számára.

  • Gondolod?

  • Ember, én tudom.

  • Mit javasolsz? Mit tegyek?

  • Lépj arrébb Sakura szoknyája mellől. Már túl van a dolgon, nem mellesleg, felnőtt férfi vagy, kell egy kis szabadtér neked is.

  • Nem tehetem meg – sóhajtott lemondóan, a reggeli kis balesetre gondolva.

  • Baj van? – tanulmányozta a szőke megfáradt, aggodalmas arcát.

  • Fogalmam sincs – tárta szét a karját tanácstalanul az Uzumaki. – Eddig minden oké volt, de reggel rosszul lett és hányt. Állítólag a lejárt kávé miatt. De én is ittam abból a löttyből, és semmi bajom sincs – mutatott végig magán bizonyítékul.

  • És ha terhes?

  • Ja – bólintott Naruto. – Ez már nekem is eszembe jutott. De tudod, Sakura nem akar gyereket, és amikor szóba hoztam, irtó dühös lett. Csoda hogy élek.

  • Akkor viszont, lehet hogy csak elkapott valami nyavalyát.

  • Remélem. Tudod, amikor felvetettem, hogy fel kéne hívnunk Tsunadét, ideges lett, és közölte, hogy ő is orvos.

  • Passzolom. De bármi baja is legyen, az elmondásodból ítélve, ő tudja mi lehet az. Vagy legalábbis sejti, és nem akarja, hogy te tudj róla.

  • Gondolod? – töprengett el Naruto. – Nem, lehetetlen. Miért hallgatna el egy ilyen fontos dolgot?

  • Barátom, a nők kifürkészhetetlenek. Törődj bele.

  • Kösz a jó tanácsot – szontyolodott el Naruto.

  • Fel a fejjel, apuskám. A legrosszabb ami megtörténhet mi lehet? Ne aggódj, Sakura nem kislány már. Ha valamit el akar mondani elfogja, de ha sokáig hallgat, én a helyedben utána járnék.

  • Nyomozzak Sakura után? Nem, nincs az az isten.

  • Te tudod – vont vállat közömbösen Shikamaru és eldobta a csikket.

  • Hülyeség. Lemerem fogadni, hogy még ma megtudom.

  • Akarod, hogy jósoljak neked? – terelte el a témát, miközben az öngyújtójával kezdett el játszadozni.

  • Mi van, felcsaptál jósnak? Nem elég a küldetésekből befolyó összeg? – vigyorodott el sunyin Naruto.

  • Nemet fogsz mondani – nyúlt a zsebébe elővéve a cigarettás dobozt.

  • Mi van? – értetlenkedett.

  • Kérsz egy szálat?

  • Nem, kösz.

  • Tagadni fogsz.

  • Heh?

  • Te szeretnéd, ha gyereketek születne.

  • Megőrültél? Dehogy is! Sakura nem akarja, így hát, én sem.

  • És most, erős fájdalmas fogsz érezni.

  • Miről karattyolsz? Nem fáj sem... Francba már Shikamaru! – dörzsölte a karját, ahol hozzá ért a forró öngyújtó. – Befejeznéd végre? Jósolsz te a nagy francokat! Csak azt mondod el, ami épp történik!

Shikamaru szórakozottan vállat vont és rágyújtott egy újabb szálra.

  • Ahogy vesszük.

  • Fenébe, ennyire unatkozol? Keress magadnak egy hobbit!

  • Ne parádéz. Egy kis móka mindenkinek kijár.

  • De ne az én káromra!

  • Lassan dél van, szerintem indulj el Tsunadéhoz és vess véget a pletykálkodásnak. – ajánlotta.

  • Most hogy mondod – pillantott az órájára.

  • Később még úgy is összefutunk – intett búcsút Shikamaru. – Aztán ne felejts el beszámolni.

  • Oké – intett neki Naruto, majd a Hokage irodája felé vette az irányt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

discount generic accutane Ellbruips

(Ellaffott, 2019.10.14 15:15)

1000g Of Amoxicillin Used For Stds Cytotec En Estados Unidos <a href=http://antabusefast.com>antabuse over the counter generic</a> Pastillas Cialis Donde Comprarlas Buy Levitra Online Canada Buy Prix Cialis Pharmacie Suisse