Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És nélküle nem megyek sehová

2012.08.14

- Lucy! - kiáltott fel az ablakba egy mérges fiú.
- Szerintem nincs itthon. - csapkodott mellette fehér szárnyaival egy kék macska.
- Mm. - dúlt, fúlt. - De mennünk kell! Soha nem fogom kifizetni a lakbért!
- Natsu, éhes vagyok! - ereszkedett le a földre a macska.
- Tudom, Happy. Én is. - markolta meg korgó gyomrát szomorúan. - Ha Lucy nem jön le, akkor majd én felmegyek hozzá! - döntötte el.
Táskáját ledobta a hátáról, s felkapaszkodott a ház melletti fára.
- Natsu! Lefogsz esni! - esett kétségbe Happy.
- Dehogy fogok... ááá! - csúszott meg a lába, s a folyó felé zuhant. - Happy!
Happy egy szempillantás alatt barátja felé száguldott, majd az utolsó pillanatban elkapta.
- Ez közel volt. - sóhajtott fel Happy.
- Vigyél az ablakhoz.
- Igen is! - repült fel egy elfüggönyzött ablak elé. - Úgy tũnik, nincs itthon.
- Lucy! - dörömbölt az ablakon Natsu, figyelembe se véve barátja szavait. - Itthon vagy, Lucy?
Halk mocorgás, motoszkálás hallatszódott ki a szobából, majd kinyílt az ablak.
- Natsu? Happy?- Mit kerestek ti itt? - lépett hátrébb, míg Natsu bemászott az ablakon.
- Mi történt veled? Egy új küldetésre kell mennünk. - mutatott fel a lánynak egy össze gyũrt plakátot. - Nézd, ennyi fizetségbõl három hónapig nem lesz gondunk. - vigyorgott boldogan.
- Menj nélkülem. - mászott vissza az ágyába, s fejére húzta a takarót.
- Mi a baj? - ült le mellé kíváncsian Natsu. - Csak nem beteg vagy?
- Natsu, szerintem menjünk. - mászott fel az ágyra Happy. - Lucy nincs jól.
- A fenébe. - csüggedt el Natsu. - Nem hagyhatjuk itt. És nélküle nem megyek sehova.
- Szólj valakinek a céhbõl, hogy vigyázzon rá.
- Natsu, menjetek nyugodtan nélkülem. El leszek. - bújt ki a takaró alól, s szemei vörösen égtek. Szemei alatt fekete karikák égtelenkedtek, mindig rendezett haja, szerte szét állt. Ruhái pedig olyanok voltak, mint egy ágról szakadtnak.
Natsu döbbenten mérte végig a lányt, majd egy hatalmas ordítás közepette ugrott az egyik sarokba.
- Távozz sátán! - tette keresztbe az újjait, s a lány felé tartotta.
Lucy döbbenten bámult a fiúra, majd lassan elõ vett egy kulcsott.
- Taurus, megnyitálak. - suttogta, s elõ hívta a bika csillagszellemet.
- Lucy! Mit kívánsz tõlem?
- Dobd ki Natsut. - bámult mérgesen a rózsaszínra.
Taurus Lucy felé fordult, majd hírtelen sokkos arcal fel kiáltott.
- Távozz sátán!
Natsu példáját követve, a fiúval egy sarokban megbújt.
- Hálátlan. - dörmögte, s vissza hívta a szellemet. - Ha elég erõm lenne, magam dobnálak ki a házamból. - fordult Natsu felé, s kimászott az ágyból.
Nagy levegõt véve gyũjtött erõtt, s az ajtó felé botladozott.
- Menj. - nyitotta ki az ajtót.
- Rendben. - állt fel Natsu. S Happyvel a nyomában elindult.
Amint elhaladt Lucy mellett, a lány látása elhomályosodott.
- Viszlát, Lucy. - vigyorgott rá Natsu.
- Viszlát... - engedte el a kilincset, hogy intsen neki, s mosolyogni próbált, ám minden elsõtétült.
- Lucy! - kapta el a lányt rémülten Natsu. - Lucy! Térj magadhoz! - rázogatta az ájúlt lányt.
- Happy! Hívd ide Erzát és Grayt! - kapta fel a lány s az ágy felé sietett vele.
- Aye sir! - repült ki a nyitott ablakon, míg Natsu lassan lefektette a lányt.
- Te buta! - takarta be nyakig, s egy széket oda húzott az ágy mellé. Miközben a légzését figyelte lassan, aggódalommal telve leült.
Pár perc múlva kicsapódott az ajtó, s Gray rontott be rajta.
- Lucy? - fordult Natsu felé.
- Azt hiszem, alszik. - intett az ágy felé.
- Mi baja? - sétált oda Gray.
- Nem tudom. Azt hiszem beteg.
- Van láza?
- Honnan tudjam?
- Akkor nézd meg, te szerencsétlen! - rivalt rá.
- Ki a szerencsétlen, jégkocka agyú? - pattant fel Natsu tũzet lehelve.
- Na..tsu.. - nyöszörögte Lucy álmában, s ez elterelte a fiúk figyelmét.
- Hogy kell megnézni? - bámult le a lányra félve.
- Hát, vagy a mellkasánál vagy a homlokánál. - tette keresztbe a karjait csupasz mellkasán Gray.
- Mikor vetköztél le?
- Mivan?! - bámúlt végig magán Gray. - Francba.
Natsu idegesen hajolt a lány fölé. Kezét a lány homlokára tette, majd várt.
- Na?
- Szerintem nem lázas.
- Had nézem.

Gray arrébb tolta Natsut, s kezét a lány homlokára tette.
- Te jó ég! - kapta el a kezét. - Hisz lángol a teste! - rántotta le a takarót a rángatozó lányról.
- Mi baja?
- Lázgörcs.
- És mit tehetünk ellene?

- Azt hiszem, hideg fürdõ. Megyek, megcsinálom a vízet! - hagyta magára a fiút. - Addig te vetkõztesd le.

- Hogy mi?! - akadt ki Natsu. - Gray! Te szemét! Azonnal gyere vissza! - indult volna utánna, ám Lucy hangja megakadályozta.

- Natsu...
- Itt vagyok, Lucy! - sietett a lány mellé. - Ébren vagy?
- Mi történt? - nyöszörögte a szõke.
- Elájultál. Jobban érzed magad?
- Azthiszem... - vesztette el újra az eszméletét.
- Remek. - borult le az ágyra. - Legalább addig maradt volna ébren, míg lefürdik.
Nagy levegõt véve végig nézett a lányon.
- Nem fog menni. - maszírozta a nyakát mikõzben fõlé hajolt. - Lucy, térj magadhoz! - szólongatta, amikor hírtelen kicsapódott az ajtó.
- Natsu! Mit mũvelsz? - állt meg az ajtóbsn Erza. - Hol van Gray?
- Erza? - rémült meg Natsu.

 - VEDD LE A MOCSKOS KEZED LUCYRÓL! - rúgta hátba Erza Natsut. - Gray! Hol bújkálsz? - csörtetett be fürdõbe a Titánia.
Gray a fürdõben hũtötte a vízett, észre sem véve, hogy Erza mögötte állt.
- Gray. - csillant meg Erza szeme. - Mit kere
sel itt?
- Á! - ugrott a kádba rémülten. - Erza!
- Mit keresel itt? Lucyt akartátok magatoknak, igaz?! - kapta el a fiú grabancát.
- Dehogy is! - ficánkolt a kezei közt. - Happy keresett meg, hogy Lucy bajban van.
- Ó! - higgadt le Erza. - Akkor jó. - engedte el. - Natsu mit keres itt?
- Õ küldte Happyt. - mászott ki a kádból Gray.
- Mire készültetek?
- Lázas.
- Értem. Majd én elintézem, ti fõzzetek neki teát! - indult meg a lány felé.
Natsu és Gray Happyvel a nyomukban kislísszoltak a konyhába.
- Te is kaptál? - dobta le magát a székre Gray.
- Ja, velem kezdte. - vette elõ a teáskannát Natsu.
- Még egy ilyen boszorkányt mint õ. - fogta a fejét Gray.
- Ja. De gondolj bele, mi lenne velünk nélküle? - vigyorgott rá Natsu, miközben tenyerében forralta a tea vizet.

‎- Ne is mond. Sikerült?
- Mi?
- Levetkõztetni.
- Kuss! - vörösödött be Natsu feje.
- Szóval igen.
- Nem vetkõztettem le Lucyt! - vágta a kannát a fiúhoz dühösen Natsu.
- Beteg vagy?! Ez forró! - ugrott félre idegesen Gray.
- Akkor meg ne kötekedj, különben meg bánod! - tũzesedett be Natsu.
- Verekedni akarsz? - hũlt le az levegõ Gray körül.
- Nem kaptál még eleget?!
- Ne csak a szád járjon!
- Natsu, Gray! Ne balhézzatok. - állt a két fiú közé Happy.
- Te aljas! - ugrott a Graynek Natsu.
Hatalmas verekedésbe kezdtek. Szét zúzták Lucy egész konyhai berendezését.
Happy rémülten menekült be a szobába jég és tũz csóvák kiséretében.
- Erza! - menekült a Titánia mögé, aki épp Lucyt fektette be a kádba. - Natsu és Gray már megint balhéznak! - sírt a kis kékség.
- Hogy ezektõl egy perc nyugtom se legyen! - gurult dühbe, s rá bízta Happyre Lucy felügyeletét.
- Mi folyik itt?! Lépett be a konyhába, ami jobban hasonlított egy csata mezõre.
Natsu és Grey abban a pillanatban, hogy megjenet Erza megtorpantak.
- Szia Erza. - integetett neki Natsu mosolyogva, miközben az izzadság cseppek csak úgy csordogáltak le az arcán.
- Mi folyik itt? - Erza felett villámok cikáztak a dühtõl.
- Mi csak... át rendeztük Lucynak a konyhát! - karolt bele Natsuba Gray vigyorogva, s a teste reszketett mint a nyárfa levél.
- Ti! Ide! - mutatott maga elé Erza.
A két fiú reményt vesztve nézett össze, majd lehorgasztott fejjel, búcsút véve az élettõl Erza elé somfordált.
- Azonnal takarítsatok itt ki! - dobot a fiúkra egy-egy rózsaszín kötényt. Majd mind kettõt hírtelen beletaposta a földbe. - Ezt meg azért, mert verekedtetek. Nyomás! Álljatok neki!
A két fiú engedelmesen kimászott a krasterbõl, melyet nem rég hoztak létre, s a kötényeket fel véve neki álltak takarítani. Gray az égõ dolgokat eloltotta, míg Natsu a fagyottakat felolvasztotta.
- Egy hangot ne halljak!
- Igen is!
- Erza! Lucy magához tért! - repült be Happy.
- Megyek. - rohant át a fürdõbe Erza.
- Miért mindig mi szívunk? - takarította a romokat Gray.
- Nem tudom.
                                                                                           

Fogta a gyomrát Natsu, még mindig éhes volt.
Eközben Erza a didergõ Lucyt emelte ki a kádból.
- Jól vagy, Lucy? - támogatta.
- I-i-igen. - vacogta a szõke. - Köszönöm. - kapaszkodott hálásan a vörösbe.
- Hol van Natsu? - bújt be egy köntösbe.
- A konyhában.
- Megyek, beszélnem kell vele. - sétált ki Erza kezei közül Lucy.
- Várj! - kiáltott utánna.Erza, de túl késö volt.
Lucy kibotorkált a konyhába, s ami a szeme elé tárult az minden volt, csak nem kellemes. A konyha romokban, a két fiú rózsaszín kötényben veszekedve takarít. Nem tudta eldönteni, hogy nevessen e, vagy sírjon. S amint felfogta, hogy tõnkre van téve a konyhája csak síkítani bírt.
- Á!
- Lucy! - fordult felé mind a két fiú döbbenten, majd egyszerre ugrottak az ájuló lány után.

 

 


 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.