Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rég találkoztunk...

2012.08.28

 

Csöndesen állt a korlátnak támaszkodva. Az alatta elterülő város fényeit szemlélte. Gitártokját letette a lába mellé, majd lassan benyúlt fekete szövetkabátja zsebébe, mely a combját súrolta, és elő vette cigarettás dobozát. Rutinos mozdulattal varázsolta elő a szálat, majd rágyújtott. Mélyen megszívta a cigarettát, majd ráérően kifújta a füstöt, csak aztán szólalt meg.

  • Mit akarsz itt?

A mögötte álló lány hosszú hajába belekapott a szél. Könnyed mozdulattal tűrte füle mögé az arcába hullott tincseket, csak aztán válaszolt.

  • Levegőre volt szükségem – sétált mellé.

A férfi vetett egy pillantást a mellette ácsorgó lányra, majd mélykék szemei vissza vándoroltak az est fényeire.

  • Menj haza – pöckölte le a hamut a cigi végéről.

  • Nem – rázta meg elnézően a fejét. – Maradok.

Némán bámulták a villódzó fényeket. Végül a lány törte meg a melankolikus csendet.

  • Rég találkoztunk itt.

  • Tudom.

Elnyomta a parázsló csikket, majd újabb szálat varázsolt elő.

  • Még mindig cigizel – jegyezte meg a lány mosolyogva, mintha csak egy kisfiút kapott volna rajta, hogy sütit eszik amikor nem kéne.

  • Zavar? – fordult felé.

  • Nem.

  • Akkor jó. Szóval, mit keresel itt? Tényleg rég volt már, hogy feljöttél ide.

  • Igen, tudom. Sajnálom.

  • Miattam ne sajnáld. Megvoltam nélküled is.

  • Sejtettem. Mond, kérdezhetek valamit?

Lustán pöckölte le a hamut a kiszáradt fűre.

  • Így is úgy is megkérdezed. – vont vállat érdektelenül, de azért eldobta a cigit, eltaposta és kék szemeit a lány felé fordította.

  • A szív... Fájhat?

  • Honnan kéne nekem azt tudnom? Nem foglalkozom ilyen felesleges dolgokkal. – közölte nyersen, majd enyhébb hangon folytatta. – Történt valami?

A lány két kezét a szíve fölé helyezte, egy pillanatra lehunyta szemeit, majd szívszaggatóan elmosolyodott.

  • Nekem fáj, itt, legbelül. De nem tudom miért.

  • Megbántott a szerelmed?

Tagadóan rázta meg a fejét.

  • Nem. Nekem nincs most senkim.

  • Akkor miért?

  • Nem tudom – nyitotta ki szemeit és a kék szempárba fúrta tekintetét.

  • Felesleges dolgok miatt aggódsz – húzta ki magát a férfi és zsebre vágta a kezeit.

  • Felesleges dolog lenne a fájdalom?

  • Az.

  • Te éreztél már ilyet?

A férfi egy pillanatig nem szólt semmit, tekintete a távolba révedt.

  • Egy nincstelennek nincs szüksége ilyen felesleges dolgokra.

  • A fájdalom is egy érzés. Érzésekre pedig mindenkinek szüksége van.

  • Nekem nem. Ne feledd, én csak egy nincstelen vagyok.

A lány ajkai mosolyra húzódtak. Köze sem volt az előző szomorú mosolyhoz. Ez mélyről, szívből jövő mosoly volt. Az emlékek mosolya.

  • Ezt már egyszer mondtad nekem.

  • Tényleg?

  • Igen. Még régen.

  • Nem emlékszem.

  • Sejtettem.

  • Miért fáj a szíved?

  • Hiányzik valami neki – szorította meg blúzát a szíve tájékán, majd a korlátba kapaszkodott. – De most, most nem fáj.

  • Akkor jó – ejtett meg egy halvány, félmosolyt megkönnyebbülten a férfi, és neki támaszkodott ő is a korlátnak.

  • Holnap is itt leszel?

  • Talán.

  • Hogy-hogy talán?

  • Sok a dolgom.

  • Tényleg?

  • Nem. Egy nincstelennek mi dolga lenne?

  • Miért mondod mindig, hogy nincstelen vagy?

  • Mert az vagyok.

  • Miért?

  • Holnap is el akarsz jönni? – terelte el a témát magáról.

  • Ha itt leszel.

  • Akkor jó – fordult mosolyogva a lány felé, aki boldogságot sugárzó arccal mosolygott vissza rá.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.