Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sasuke!

2012.01.29


- Mit keresek itt?
Már egy ideje barangolt a környéken, de semmi úti célja nem volt. És most, hogy ott állt a ház előtt, nem tudta mit tegyen. Egészen idáig eljött, de miért?
Felnézett a ház egyetlen fényforrására. Ha most csak egy pillanatra is meglátná, feladna mindent, amit eddig tett, amiben eddig hitt, és vissza térne hozzá.
- Francba. - hajába túrva próbálta elterelni a a gondolatait. - Nem fogok vissza térni. - döntötte el, s fel állt a háztetőn.
Már épp indulni készült, amikor kinyílt a szembe lévő ház ablaka. A lebukás veszélyétől tartva, vissza hasalt a tetőre. Szidta magát, amiért eljött ide. De kíváncsian figyelte, hogy mi történik szemben.
Egy fiatal nő könyökölt ki az ablak párkányára, s az eget kémlelt.
- Vajon, mit csinál?
Smaragd szemeit lehunyva élvezte az éjszakai hűs szellőt, mely táncba hívta rózsaszín hajtincseit. Még ilyen távolságból is jól kivehető volt a lány. Alig változott, az eltelt évek alatt. Szebb lett, erősebb, és nőiesebb. De hogy még miben változhatott, azt nem tudta volna meg mondani. Hajtotta a kíváncsiság, hogy kiderítse, de túl gyáva volt ahhoz, hogy így elé merjen állni.
A tetőn egy sötét alak mászott a lány felé..
- A francba. - idegeskedett.
Tenni akart valamit, meg állítani az idegent, meg ölni, megvédeni a lányt. De nem tehetett semmit, különben lebukik.
A sötét alak oda mászott a nő ablaka föle, majd hirtelen meg ragadta a lányt, s kirántotta az ablakból, föl a tetőre.
- Ne! - rémült meg, s utánuk akarta vetni magát, de egy boldog, csilingelő nevetés meg akadályozta.
- Engedj el, Naruto! - nevetett boldogan Sakura.
- Dehogy engedlek! - hallotta meg azt a hangot, mely újabb sebeket tépet fel szívében.
- Dobe, a szívbajt hoztad rám. - mosolyodott el halványan, hisz tudta, Naruto sosem bántaná Sakurát.
- Mit akarsz már megint? Nem adok kölcsön, előre leszögezem! - szabadította ki magát a férfi karjaiból.
- Na de Sakura-chan! - bántódott meg a szőke. - Még is miről beszélsz?
- Akkor még is miért jöttél? - nevetett újfent a Haruno.
- Beszélni akartam veled. - ült le a tetőre Naruto, s hangja olyan komolyan csengett, hogy Sakura szó nélkül követte.
- Miről van szó? Történt valami? - kérdezte aggódó hangon.
- Most van négy éve.
- Ó! - döbbent le a lány, s ő is a csillagokat nézte. - Most hogy mondod, tényleg.
- Sajnálom, még mindig nem tudtam vissza hozni.
- Ne bánkódj! - mosolygott a fiúra, bár a mosoly mögött mérhetetlen fájdalom és szomorúság bujkált. - Egyszer vissza fogjuk hozni Sasukét, együtt.
- Igen. Minden kép! - mosolygott vissza az Uzumaki, s az ő mosolya sem volt felhőtlen.
- Tudod, néha úgy érem, hogy itt van nem messze tőlem. - hunyta le a szemeit Sakura. - Hogy figyel és vigyáz rám. Szerinted őrültség?
Olyan fájdalom csapott a szívébe, melyet utoljára a családja elvesztésekor érzett.
- Sakura... - oda akart menni, át ölelni, vele lenni, megnyugtatni, eltörölni minden fájdalmát. De nem ment. Vissza tartotta a félelem, és a szégyen.
- Nem őrültség. Én is tudom, hogy itt van. - bámult a szemközti háztetejére, miközben Sasuke próbált meglapulni. - Csak azt nem, hogy hol. De van egy olyan érzésem, hogy ha mi nem találjuk meg, akkor ő fog eljönni hozzánk. Legalább is hozzád. - nézett a döbbent smaragdokba. - Szeretett téged.
- Miket beszélsz, Naruto. - nevetett fel keserűen a lány. - Az én szerelmem örökre viszonzatlan marad. Csak álmok csupán, semmi több.
- Az álmok néha valóra válnak, ne feledd. - állt fel Naruto, s leporolta a nadrágját. - Ideje mennem, Jiraiya már vár.
- Rendben. - állt fel Sakura is. - Akkor, majd később találkozunk.
- Igen. - intett búcsút a szőke. - Vigyázz magadra.
- Te is! - kiáltott a fiú után.
Mosolyogva bámult fel a csillagokra, s mélyen az emlékekbe temetkezve gondolt vissza a régi szép időkre.
Elfogta a vágy, hogy oda menjen, de tudta, nem lenne értelme. Vissza kell menni-e a Hebihez. Lemászott a tetőről, s fájdalommal a szívében indult útnak. De hármat sem lépett, s egy kunai fúródott a lába előtt a földbe. Gyanakodva nézett körül, de senki sem volt a közelben. A kunaira egy cetli volt rá tekerve. Az üzenet, csak három szó volt: Egy esélyed van.
Tudta, hogy Naruto volt. Felnézett a házra a feje fölött, s egy alak körvonala intett neki, majd eltűnt.
- Te bolond. - gyűrte össze a cetlit, s Sakura alakját bámulta a háztetőn.
Ha most nem tesz semmit, akkor soha többet nem jöhet vissza hozzá, tudta jól. Naruto elkapná, s vissza hozná, azt nem akarta. És ha nem kapná el, akkor megölné. Ez a változat sem tetszett neki. Mély levegőt véve össze szedte minden bátorságát, és felugrott a lány mellé. Háttal ült neki, s láthatólag nem figyelt fel rá. Zakatoló szívvel sétált oda hozzá, ám amint oda ért, egy alvó lánnyal találta szembe magát.
- Nem teheted ezt velem. - mosolygott csalódottan, majd felkapta a karjaiba a lányt, s vissza vitte a házba. Megkereste a lány háló szobáját és lefektette az ágyra.
Csak nézte, az alvó szépséget, de nem tudott betelni vele. Fölé hajolva bámulta, minden egyes porcikáját magába akarta zárni, hogy később ebből meríthessen erőt.
Kisimított egy rózsaszín tincset a lány arcából, s mosolyogva nézett le rá.
- Szebb vagy, mint képzeltem.
S ekkor lassan, kinyíltak a szemei. A szoba félhomályában, szó szerint világítottak a smaragdjai.
- Sasuke! - suttogta hitetlenül, s szorosan magához ölelte a fiút, aki kapzsin ölelt vissza, mint ha ez lenne az utolsó pillanat az életben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Saku, 2012.08.14 12:54)

Szia, imádnivalóan cuki lett*o* nem tudok betelni a történeteiddel, olyan jók:D Írj még ilyen sasusaku-sat*o*

Re: -

(nino, 2012.08.14 13:40)

^^ pont most készült el egy:) amint kijavítottam, fent lesz.:):):) örülök, hogy tetszenek:):)

:)))))))))))))))))))))))))))))

(Szasza, 2012.05.30 16:29)

Szia nagyon jó lett remélem lesz még pár része.

Re: :)))))))))))))))))))))))))))))

(nino, 2012.05.31 20:31)

Szia^^
Hát, ennek folytatása nem hiszem hogy lesz, de hasonlóak még lehetnek. Ha szeretnél, emailben írj, és kint lesz pár napon belül.:)