Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ürességet

- Mit érzel most?
- Ürességet. - könyökõlt a terasz korlátjára, s a lemenõ napot figyelte.
- Az ember nem érezhet ürességet, bármit, csak azt nem. - lökte meg a lábával a hintát, s a hátát figyelte.
- Lehet, de én ezt érzem.
- Biztos nincs valami más?
- Nem, nincs.
Mindketten elhallgattak, s az utolsó fénysugarakat figyelték a dombok mögött. Majd hírtelen elsötétült minden, és a tücskök éjjeli nótájukba kezdtek.
- Van valami más is. - törte meg a csendet, a csillagokat fürkészve, bár még nem volt elég sötét ahhoz, hogy jól lássa õket.
- Hallgatlak. - lökte meg magát újra, és a hinta nyikorogva útnak indult.
- Csalódás, és fájdalom. De már megszoktam ezeket az érzéseket, ezért nincs semmi. Érted?
- Értem - bolintott egy aprót. - Ettõl érzel ürességet? Mert meg szoktad?
- Azt hiszem, valahogy úgy. - rázta ki a hideg a fel ismeréstõl.
- Fázol?
- Nem, nincs hideg. Kellemes az idõ ma.
- Szerintem is. - indult el újra nyikorogva a hinta.- Talán egyszer mást is fogsz érezni, nem gondolod?
- Talán,de még nem ma.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.