~ nino 2 ~ Ahol a fantáziád szárnyra kelhet...!

- Bánt valami?
- Nem, csak elgondolkodtam.
- És mégis min?
- Semmiségeken.
- Azt hogy csinálod?
- Csak egyszerũen így, egondolkodom.
- És meg éri?
- Micsoda?
- Elgondolkodni.
- Ja, az? Persze. Miért is ne?
- Nem tudom, csak érdekel.
- Meg éri, minden képp meg éri.
- És miért?
- Mert ilyenkor helyre teheted a dolgokat.
- Milyen dolgokat?
- Az érzéseidet, a gondjaidat, a gondolatokat. Át értékelheted az egész világot.
- Ó! Az egészet?
- Ha akarod, akkor igen.
- Jó dolog a gondolkodás. Nem?
- Attól függ.
- Mitõl?
- Hogy min gondolkodsz.
- Ezt nem értem.
- Nem baj, egyszer majd meg fogod....

Egy lány állt a temetõben, s mélyen magába merülve gondolkodott. Egy kõbõl kifaragott sírt bámult. Nem látszott az arcán, hogy min gondolkodik, jó dolgokon, vagy esetleg rossz. De mélyen magába temetkezett. Majd hírtelem legugolt a sírhoz, s végig símított a tetején.
- Tényleg át lehet értelmezni a világot. - hangja monoton volt és tompa. - Igazad volt. - állt fel.
- Elgondolkodtam, ahogy akkor te is tetted... mama.